Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kiss István: A sport erkölcsfilozófiája
zengő fiatalok frusztrációját, ami kiváltotta a haragot, a dühöt és az agresszivitást. Az FTC-UTE rangadó előtti rendbontásban mindössze 18 főt távolítottak el és helyeztek vád alá a rendőrök. Közülük 6 kiskorú szabadon védekezhet. Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a rendbontók megátalkodott bűnelkövetők-e, vagy csak belesodródtak a kialakult helyzetbe, a hatvanas évek külföldi diáklázadásainak lélektani elemzését vehetjük alapul. A pszichológusok azt állapították meg, hogy egy lázadó diáktömegből mindössze 3-5 százalékban találhatók a kemény magot képező hangadók, akik a hatókörükbe került 12-15 százaléknyi diáksággal, mint aktív követőkkel együtt képesek megfelelő célok kitűzése esetén maguk mellé állítani a mintegy 80-85 százalékot kitevő passzív diáktömeget. Ez a „munkamegosztás” azonban csak addig érvényes, ameddig a kitűzött cél ésszerűnek tűnik és a diákokkal szembenálló egyetemi vezetők ellenállása érvényesül. Ha azonban például valamelyik egyetemi épület diákok által történt megszállásakor a rektori tanács úgy dönt, hogy meg sem kísérli a diákokat kitessékelni onnan, akkor a kemény mag és holdudvara hiába állít fel őrszemeket és készül az összecsapásra, e hiábavaló látszattevékenység láttán a passzív többség szép lassan lelép, elpárolog. A lázadó diákok elszántság szerinti százalékos megoszlása nagy valószínűséggel szurkoló táborok esetében is érvényes. Ráadásul ezek olyan ad hoc társulások, melyekben az „esprit de corps”, tehát az együvé tartozás bajtársi tudata a ritmikus skandálás és ütemes mozgás rezonanciájaként csak az együttlét rövid időtartamára alakul ki. Sokan nem is tudatos elhatározással csatlakoznak egy adott szurkolótáborhoz, hanem csak véletlenül csapódnak hozzá a helyszínen. A fenti megállapítás természetesen nem a hangadó, ütemdiktáló vezérürükre és a kemény mag vonzáskörébe került devianciára hajlamos kisebb aktívnak tekinthető csoportra értendő. Nem szabad tehát a rendbontásban résztvevő szurkoló csoport minden egyes tagját agresszív, garázda, rendbontásra hajlamos deviáns huligánnak tekinteni. Ez különösen fontos a hazai elektronikus médiumok kettős mércével mérő, elfogadhatatlan gyakorlata miatt. A súlyos élet- és vagyonellenes bűntettek elkövetőit ugyanis úgy mutatják be a tv-képernyőn, hogy felismer- hetetlenné teszik az arcát. Egy esetleg megtévedt fiatalkorúnak nincs ilyen joga. Helyes a rendőrség azon gyakorlata viszont, hogy igyekszik előre megismerni egy adott szurkolótábor hangadóit és szemmel tartani, majd a rendzavarás kitörtekor ezeket kiszűrni. Az Európa Tanács Állandó Bizottsága is azt ajánlja, hogy alakuljon ki szoros együttműködés a labdarúgó szövetség, az egyesületek és a rendőrség között, tapasztalatcserével és közös felvilágosító programokkal. A rendbontó szurkolók deviáns viselkedésükkel a sportesemény nézőközönségének magatartására vonatkozó társadalmilag kialakult vagy törvényekkel előírt normákat hágják át tudatosan. így például semmibe veszik az ellenfél megbecsülésének sportszerű elvét és szidalmazzák azt, vagy fütyülnek a biztonsági előírásokra, petárdát robbantanak vagy személyi sérülést okozó tárgyakat dobnak be a pályára. A hangadók és elkövetők kriminalitás határát súroló normaszegése mellett a sodródó többség tagjai a „mindenhatóság” élményét élik át egy hasonló érzelmekkel átitatott tömegtestben. A fizikai kapcsolat, az összekapaszkodás vagy közös mozdulatok felerősítik a gerjesz139
