Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Szepesi Attila: Clusius nyomában

SZEPESI ATTILA

Clusius nyomában

I.

A tavasz első pillanata nehezen tetten érhető. Még hó lepi a hegyoldalakat, de a fák közt egy-egy napsütötte zárványon - melyet még a tél kerít - a nyirkos avar alól zöld szuronyok ütköznek. A völgyeket ellepő ligetben a hullott ágak meg az elüszkösült fűcsomók fonadéka alól kikandikálnak már a salátaboglárka és az odvas keltike pöndörödő levelei. Abozótosban és a kopár fák ágboga közt a nagy túlélő, a vörösbegy meg a cinege bujkál.

Lenn, az utak mentén már egy-egy barázdabillegető járja örökös egyensúly-táncát, és a vízmosta horhosok oldalában - ahol az agyagban patanyomok fénylenek - ütközik a hunyor meg a martilapu bimbója. A hegyek északi lejtőjén pedig, főképp a fák árnyék-ülte tövében, ahol megrekedt a hó, apró jégpaloták csillámlanak - mintha a tündérek üvegházai volnának - és alattuk megvillannak a hóvirág tűhegyes lándzsái.

Az erdő szélén, a korhadó faágakon veres, csuporra emlékeztető képződmények sorakoznak: korallszínű csészegombák. Fölöttük az ágakon - a gombák veresével harmonizálva - bíbormellényes süvöltők füttyögetnek csapatosan, a tél utolsó hírmondói.

A zimankó még vissza-visszatér, de már kikelet ígérete szálldos fagyos leheljeiében.

Éjszakánként dermesztő fagyok igázzák le még az erdőt, de a virágok kezdeményei már dacolnak a megkésett zúzmarával. Eljön aztán a pillanat, amikor a nyíresek avarlepte mélyéből, az ütköző ibolyák közül felüti a fejét egy-egy apró sárgászöld süveg - a cseh kucsmagomba. Aki nem ismeri, azt sem tudja, miféle képződmény ez a kusza, nyirkos, az ibolyák bimbai alól a fejét felütő élőlény. Éz gomba? Mintha összeforrna benne egy görbült csiga meg egy csírázni készülő, héját levedlő vadgesztenye.

Délben aztán, amikor a napsütötte domboldalakon már a csillámló-kék galacsinhajtók sütkéreznek, és közöttük fel-feltűnik a fekete butabogár, meg a lomha kék-nünüke is - egészen ősvilági jelenség: otromba sárkánygyíkot idéz a bámészkodó emlékezetébe az ártéri erdőkben pedig a csillagvirág türkiz szirmai kéklenek, a kucsmagombák említett előhírnöke után a ligetben és a nyirkos mezőkön előtűnnek a fű közül a tavaszköszöntő gombák fejedelmei, az ízletes kucsmagombák. A felületüket a méhviasz sejtjeire emlékeztető hatszögletű mélyedések tarkítják. Öklömnyi, sárgásbarna gömbjeiken pedig, melyek szintén különböznek a gombákról kialakult általános képtől, egy százlábú fut át vagy épp egy magányos pók tűnődik.

11