Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Györffy Miklós: Kopaszodó Sámsonok
IX ÍROTTKŐ STÚDIÓ A szél most mintha az előbbieknél is lassabban hozta volna a hangokat. - A válasz, a válasz... - felelte Ékhó. Még sokáig visszhangzott Csongor fülében ez a szó, majd visszatért. Csongor és az egyhúrú lant (10) Orpheusz a folyóparton ült, kezei közt egy vékony szálat feszítve.- Megismerlek. Te voltál az, aki...- Igen. - szakította félbe Orpheusz. Orpheusz most sem mutatkozott bőbeszédűbbnek, mint előző találkozásuk alkalmával. Most nem a habokon, hanem egy hajszálon egyensúlyozott.- Eurüdikéé? - kérdezett Csongor. Nem sietett a válaszadással Orpheusz. Mielőtt azonban Csongor ismét feltehette volna a kérdést, már megindultak a hangok, hogy feleletet adjanak.- Ha lazára engeded nem szól, ha pedig túlfeszíted elpattan, s nézheted kettészakadt életed.- Hogyan játszol rajt, hiszen csak két kezed van? Orpheusz, most is mint mindig, a megfontolt válaszra kellő időt engedélyezett magának, s csak aztán felelt.- Olyan halkan, olyan szépen szól, hogy minden hang innen kívánkoznék megszületni. Hanem, ha magad próbálnál meg játszani rajta, elszakadna durva ujjaid alatt. Nem kell ezt pengetni, szól ez magától.- Akkor miért nem hallom? - hitetlenkedett Csongor.- Fogd, vedd az ujjaid közé és hallgasd. - hangzott a biztatás, majd folytatta Orpheusz. - Amit hallasz, azt senki más nem hallja rajtad kívül, hacsak el nem meséled nekik a fák és a sziklák közt a folyópartokon. Míg Csongor lantjával ücsörgött a hangok bűvöletében, Orpheusz ismét odébbállt. Csongor még jó ideig a parton ült, majd teljes nyugalomban visszatért. Szecsó'di Krisztián fordítása
