Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Györffy Miklós: Kopaszodó Sámsonok
GYÖRFFY MIKLÓS Kopaszodó Sámsonok ALBERT GÁBOR: HOL VANNAK AZOK AZ OSZLOPOK? Hol vannak azok az oszlopok? - kérdi Albert Gábor regénye címében, közelmúltunk szomorú sorsú vak Sámsonjaira utalva, „akik fekete posztóba borult világuk egyhangú napjait minden remény nélkül morzsolják, és még abban sem bízhatnak, hogy a hajuk egyszer kinő, és markukba kapják azokat a bizonyos templomtartó oszlopokat. Mert hol az a templom, és hol vannak az oszlopok?” Albert Gábor hősei hiába keresik azokat az oszlopokat, amelyeknek - mint a ,Lírák könyvéiből vett egyik mottó is céloz rá - vakon nekitámaszkodhatnának, hogy aztán „nagy erővel megrándítva” őket öngyilkos módon magukra és ellenségeikre döntsék a templomot. Azokat az oszlopokat, amelyek tartópillérei egy gyűlölt, hazug rendnek, hogy ledöntésükkel erejüket és hősiességüket tanúsíthassák, és bosszút álljanak szemük kioltásáért. Ilyen oszlopok azonban sehol sem mutatkoznak, a vak Sámsonok sorsuk sötétjében vagdalkoznak, és legföljebb önmagukat pusztítják el. Arról az értelmiségi nemzedékről van szó, amelyet javakorában, századunk középső évtizedeiben súlyos csapások értek; amely sem igazán kibontakozni nem tudott, sem a meghasonlást nem úszta meg, amely se nem teremtett, se nem rombolt, hanem csak elszenvedte a történelmet. Nagy irodalma, sőt legendáriuma van ennek a nemzedéknek, irodalmi ábrázolásai Sarkadi A gyávájával és Somogyi Tóth Próféta voltál, szívemjével kezdődnek és Galgóczi Erzsébet, Konrád György, Sükösd Mihály, Szász Imre stb. regényeiig tartanak, legendás hősei közé pedig olyanok tartoznak, mint maga Sarkadi, Latinovits Zoltán, a két Nagy László, Kondor Béla, Huszárik Zoltán vagy akár a maga egészen másféle módján: Jancsó Miklós. Albert Gábor alakjai felől nézve mindenesetre nemcsak és nem is elsősorban a sokat emlegetett „fényes szelek”-nemzedék, az utópia hitehagyott, kiábrándult papjai és hívői alkotják ezt a nemzedéket, hanem sokkal inkább azok, akik „futottak még”, akik életkoruknál és tehetségüknél fogva erejük teljében voltak, de a sors nem nyitott nekik tért, akik „madarak voltunk”, de miután földre szálltak búzaszemet szedegetni, többé nem tudtak már fólrepülni. A Hol vannak az oszlopok? egyszer megjelent már, éspedig 1985-ben, cen- zurális mankóval: az összetett időszerkezetű regényszövegben a lap szélére illesztett évszámok teremtettek rendet, külsődlegesen és tudálékosan beavatkozva az öntörvényűnek szánt elbeszélésbe. Hogy ez a beavatkozás mennyiben volt a (szocialista?) realista közérthetőségnek szóló, népművelői-iskolamesteri 1073
