Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében
isteni orosz nő sem lehet kizárólagosan és egyedül jelen a férfiak lelkében. Azonban a társadalmi elkülönülés előrehaladtának, a fiatalabb és idősebb nemzedék elkülönülésének ábrázolásával egy időben Dosztojevszkijt egyre inkább az is nyugtalanította, hogy a jó és rossz közötti választás szabadságát, azt a szabadságot, amely rabsággá változott, képes felváltani a gonoszban való kizárólagos hit, a gonosznak a választása. (Jelen esetben a pénz ördöge.) A paradoxon itt pedig abban rejlik, hogy a rossz, a gonosz választása a választás szempontjából már valóban a szabadságot jelentené, hiszen nem semlegesíti, nem teszi kivitelezhetetlenné azt a jó választása, azonban hatásában ez a választás is rabságba sodor, a választási rabságnál is nagyobbnak és veszélyesebbnek tartott nyugati kultúra rabságába, ami a hagyományokat egyre kevésbé őrző orosz fiatalságot tartja fogságban. JEGYZETEK 1 Nyikolaj Bergyajev: Dosztojevszkij világszemlélete, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1993., 80-81. 2 Dosztojevszkij, Polnoje szobranyije szocsinenyij v tridcati tomah, izdatyelsztvo Nauka, Leningrad 1981., tom. 22., c. 99. 3 Uo.: tóm. 22., c. 33. * Ennek bizonyítását azonban a szerző' nem a cikkekben valósítja meg, hanem - mint később igyekszem kimutatni - szépirodalmi műveiben tesz rá kísérletet. 4 Uo., tóm. 22., c. 125. 5 Schelling: Az emberi szabadság lényegéről, T-Twins Kiadó, Budapest, 1992., 16. * Itt Dosztojevszkij arra utal, hogy a spiritizmus látványos oroszországi terjedése láttán megalakult egy bizottság, amelyben tudós emberek materiális bizonyítékokkal próbálták elhitetni a spiritisztákkal, hogy az Ördög nem létezik. Ennek sikertelenségét a szerző nemcsak a cikkeiben részletezi, hanem az Ördög maga is utal rá. A Karamazov testvérekben: ,Azonkívül, a hitben semmiféle bizonyíték nem segít, kivált a materiális nem.” 6 Uo.: tóm. 22., c. 125. * Itt ismét Schelling gondolatára utalnék, aki az Isten és az Ördög hasonmás jellegéről így nyilatkozik: Jtt nincs Első és nincs Végső, mert minden kölcsönösen feltételezi egymást, az egyik nem a másik, és még sincs a másik nélkül.” 7 Rüdiger Safranski: A Gonosz avagy a szabadság drámája, Európa Kiadó, Budapest, 1999., 70. 8 Schelling: i. m. 70. 9 Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982., II. kötet, 464. 10 Uo: 460 11 Uo: 452. 12 Nyikolaj Bergyajev: i. m. 140. 13 Dosztojevszkij: Polnoje... tóm. 22., c. 53. 14 Dosztojevszkij: Tanulmányok, levelek, vallomások, Magyar Helikon, Budapest, 1972., 14. * Vesd össze mindezt az előző írásomban felvázolt képletes - mert Istenben hinni tudó - és tényleges, mert az Istenben való hitet maguktól ellökő öngyilkos személyekkel! Ezt bizonyítja az is, hogy a regényben Dunya önfeláldozásáról Szvidrigajlov csak feltételes módban beszélhet: „És tudja, mit mondok magának? Mindig sajnáltam, már kezdetben is, hogy Avdotya Romanovnát nem egy másik évszázadba vetette a sorsa. Hogy nem a második, vagy a harmadik században született, valami kis fejedelem vagy kisázsiai prokonzul házában. Bizonyosan azok között lett volna, akik vértanúságot szenvednek, és mosolyognak, mikor tüzes fogóval tépik a mellüket. Ő maga kereste volna a vértanúságot. A negyedik vagy ötödik században pedig kiment volna a sivatagba, hogy harminc évig gyökereken éljen, látomások és elragadtatások között. Nincs forróbb vágya, mint valakiért valamilyen szenvedést vállalni, minél előbb, és ha ezt nem teheti, talán kiugrik az ablakon.” 1064
