Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében
sonmása, hanem a pénz ördögének is, s ebben a viszonylatban már az ördögi nő kapja a pozitív, a pénz ördöge pedig a negatív oldalt, szerepet. A pénz ördögének megjelenése Dosztojevszkijnél ismét a korabeli társadalom dezintegrált állapotából következik, és ismét a fiatalabb és az idősebb nemzedék közötti elkülönülés jellemzője. A fiatalabb nemzedékben a hagyományos hit megrendüléséből ugyanis az is következik, hogy nem fogadják el a földi szegénységet a túlvilági jólét és boldogság reményében, a gazdagságot a túlvilág előtt is megvalósíthatónak és kötelességszerűen megvaló- sítandónak tartják.* Ennek érdekében pedig nem riadnak vissza az addigi hagyományos pénzszerzési módok teljes elutasításától sem. Lazulnak a családi kapcsolatok, minden addigi hierarchián alapuló rend felborul, az örökség útján szerzett vagyon pedig már nem elégíti ki a pénzéhes fiatalságot. Kialakul az a nézet, hogy a pénzzel megszerezhető minden, csak az az ember ér valamit, akinek pénze van: „Tudja, ha szerzek egy csomó pénzt, akkor a legnagyobb mértékben eredeti ember leszek. A pénz épp azért a legaljasabb és leggyűlöletesebb valami, mert még tehetséget is tud adni”29 - vallja Ganya A félkegyelműben, és ebből a kijelentésből nyilvánvalóvá válik a pénz ördögi jellege: itt a pénz játssza a kritikai rovat szerepét, amely nélkül nem lehet a földön hozsanna, boldogság, az örök tagadást, negatívumot, aminek létét azonban - éppen ördögi jellegénél fogva - nem lehet sem cáfolni, sem pedig bizonyítani. Csak hinni lehet benne. Azt, hogy a pénz hatalmát mennyire nem lehet cáfolni vagy bizonyítani, azt, hogy a pénz mennyire megfoghatatlan és talányos tud lenni, az a pénzszerzési mód tükrözi, amely Dosztojevszkij korában oly nagy népszerűségnek örvendett az európai társadalmak körében: a szerencsejáték. A szerencsejáték során a pénzben egyedül csak hinni lehet, és ettől a negatív hittől — talánya miatt- éppen úgy nem lehet szabadulni, mint a pénzhez képest a benne rejlő pozitív tulajdonságainál fogva, és a férfihősök szubjektív megítélése miatt most már pozitív hitet nyújtó talányos ördögi nőtől sem. A pénz ördöge és a női ördög — hasonlóan az isteni nő és az ördögi nő esetében felvázoltakhoz - megfoghatatlan, talányos voltukban válnak hasonmásokká, és egyben vetélytársakká is. Ugyanis éppen amiatt, hogy a pénznek ekkora hatalmat kezdtek el tulajdonítani, ezért a szerelmet, mégpedig az ördögi nő szerelmét is meg lehet pénzért vásárolni. így a pénz ördöge és a női ördög nemcsak a férfiak lelkében kell, hogy csatázzon, hanem — hasonlóan az isteni és az ördögi nő viszályához — egymással is harcba kell, hogy szálljon. Ezzel a kettős harccal kapcsolatban Dosztojevszkij művészi koncepciójában ismét egy - a női szereplőknél már felvázolt folyamathoz hasonló — fejlődést lehet megfigyelni. A pénz ördögével és a női ördöggel kapcsolatos problémát három Doszto- jevszkij-regényben követhetjük végig: A játékos című kisregényben, A félkegyelműben és A Karamazov testvérekben. Láttuk, A játékosban az isteni és az ördögi nő együttes szerepeltetésének és összecsapásának még nincs helye, viszont ebben a kisregényben találkozunk először az abszolút ördögi nő kategóriájával, Polina Alekszandrovna alakjában. Azonban itt még az ördögi nő nem harcolhat a szintén ebben a műben először megjelenő pénz ördögével, hiszen a két ördög nem hasonmása, csupán fokozati különbsége egymásnak, és ez a fokozati különbség hasonlít a két ördögi nő, a Polina és Mademoiselle 1060
