Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében

szabadság, hanem kivitelezhetetlensége miatt rabság is, és ettől a rabságtól

— az Istenben vagy az Ördögben való hithez hasonlóan - nem lehet szabadulni. A megkettőződött hasonmás-lét következtében, illetve annak bizonyítékaképpen a nőkben fel-felbukkanó ellentétes tulajdonságok pedig mindig akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor a két nőnek — hasonlóan Dosztojevszkij férfihasonmásaihoz - elkerülhetetlenül találkozniuk kell egymással.

Ahogyan azt Miskin és Jevgenyij Pavlovics párbeszéde is mutatta, Dosztojevszkijnél az ördögi nőben felbukkanó jóság a gyermeki vonásaiban érhető tetten. Nasztaszja Filippovnát éppen gyermeki tulajdonságai miatt is szereti annyira Miskin, A Karamazov testvérekben pedig az ördögi Grusenyka mutatkozik ilyennek:

„Grusenyka úgy nézett, mint egy gyermek, úgy örült valaminek, mint egy gyermek, az asztalhoz is éppenséggel »örvendezve« ment oda, és most mintha a leggyermekibb, türelmetlen, de bizalmas kíváncsisággal várt volna valamit. Tekintete felvidította az ember lelkét — ezt mindjárt érezte Aljosa.”*26

Azonban az ördögi nőben a gyermeki vonás nemcsak a benne szunnyadó pozitívumot jelenti, hanem a negatívumok elősegítője is, hiszen ördögi szeszélye és következetlensége a gyermekben is meglévő szeszélyből és következetlenségből származik. A gyermeki vonású Grusenyka ugyanis gyermeki szeszélyből nem hajlandó megcsókolni vetélytársa és hasonmása, Katyerina Ivanovna kezét, és Katyerina Ivanovna ekkor döbben rá, hogy a gyermeki arc mögött az ördögi nő rejtőzik.

Ezzel szemben az isteni nőből minden - kezdetben és önmagában pozitív- gyermekség hiányzik. A félkegyelműben ezt tudjuk meg Aglajáról:

„Nem, a herceg nem holmi kisasszonynak vagy intézeti leánykának tartotta Aglaj át. (...) Nem, ő nem tartja gyermeknek Aglaját.”27

És éppen a gyermeki vonás teljes hiánya hozza ki az isteni nőből - elsősorban az ördögi nővel való találkozás pillanataiban - a negatív, ördögi tulajdonságokat. Aglaja és Nasztaszja Filippovna a regény végén nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is kell, hogy találkozzanak, azért, hogy megvívják csatájukat a herceg leikéért. Aglaja nem tudja türtőztetni magát, és:

, Aglaj át ebben a pillanatban határozottan elragadta az indulat, mintha hegyről zuhanna lefelé, és nem tudott ellenállni a bosszú félelmetes gyönyörének. Nasztaszja Filippovnának még furcsa is volt így látni Aglaját, ahogy ránézett, szinte nem hitt a szemének, és az első pillanatban egyáltalán nem talált magára.”28

Azonban ahogy az ördögi nőben a gyermeki vonás megléte nemcsak pozitívumként volt értékelhető, ugyanúgy az isteni nőben sem biztos, hogy egyértelműen negatív a gyermeki tulajdonságok hiánya. Az isteni nőt ugyanis éppen a gyermeki jellem, az elcsábíthatóság, a szeszély hiánya menti meg — legalábbis kezdetben - attól, hogy gyakorlati harcba szálljon egy újabb ördöggel, a Dosztojevszkij regényeiben szintén kulcsszerepet játszó pénz ördögével. Azt kell látnunk ugyanis, hogy az ördögi nő - gyermeksége folytán - nemcsak az isteni nővel kell, hogy megvívja csatáját, hanem a pénz ördögével is, és ez a harc ismét a férfiak lelkében játszódik le.* így az ördögi nő köztes helyet foglal el: nemcsak az isteni nőnek lesz - negatív tulajdonságainál fogva - ha1059