Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Gyürki Katalin: Az Ördög és megjelenési formái Dosztojevszkij művészetében
mében Dosztojevszkij férfihősei, Miskin A félkegyelműben, Mitya pedig A Karamazov testvérekben nem kerülheti el. Nem választhatják szét lelkűkben az isteni és az ördögi nőben való hitet, hiszen - mint láttuk - a „hozsanna” mellé kell a kritikai rovat is, anélkül nem lehet teljes a „hozsanna”. A választás képtelenségére Mityának ezek a mondatai utalnak: „Szépség! Nem bírom elviselni, hogy némelyik magasztos szívű és nagyeszű ember a madonna eszményképével kezdi és Szodomái eszményekkel végzi. És még szörnyűbb az, ha valaki a Szodomái eszményektől megfertőződött lélekkel sem tagadja meg a madonna eszményképét, és őszintén lángol érte a szíve, úgy lángol, mint ártatlan ifjú éveiben.”23 A félkegyelműben pedig Miskin és Jevgenyij Pavlovics párbeszédéből derül ki mindez: „-Igen, Nasztaszja Filippovna őrült! - suttogta sápadtan.- Ezt biztosan tudja? - kérdezte rendkívüli érdeklődéssel Jevgenyij Pavlovics.- Igen, biztosan tudom, most már biztosan, most, ezekben a napokban biztosan megtudtam!- De hát mit tesz ő magával? - kiáltott fel ijedten Jevgenyij Pavlovics. — Eszerint csupán félelemből veszi feleségül? Ezt aztán végképp nem lehet megérteni... Még csak nem is szereti? Hát lehet így? 0, nem, szívemmel-lelkemmel szeretem! De ez a nő gyermeki, most olyan, mint egy gyermek. Teljesen gyermek! O, ön nem tud semmit!- És ugyanakkor azt hangoztatta, hogy szereti Aglaja Ivanovnát...- Ó, igen, igen!- Hogy lehet ez? Tehát mind a kettőt szeretni akaija?- O, igen, igen!”24 A mindkét nő iránti szerelem azonban nemcsak a bennük megtestesülő, az egymást kiegészíteni csak így tudó hit miatt lehetséges, hanem azért is, mert néha - ismét hasonmás mivoltukat alátámasztandó - egy pillanatra az ördöginek tartott nőben felcsillan a jó, az isteni nő, az isteninek tartott nőben pedig a rossz, az ördögi nő. Ugyanis Schelling szerint „a tökéletlenség általános metafizikai értelemben nem közkeletű jellemvonása a rossznak, mivel a rossz gyakran az egyes erők olyasfajta kiválóságával párosul, amely sokkal ritkábban kíséri a jót.”25 Ezáltal válik a szabadság is - amely a jó és a rossz közötti választásban nyilvánul meg — Dosztojevszkij regényeiben tragikus úttá. Tragikussá azért, mert ebben az összefüggésben már nemcsak két nő között kell választania a férfihősnek, hanem egy nőt illetően is döntenie kell annak jó és rossz tulajdonságai között. Ezzel pedig a szerző művészi koncepciójában a hasonmás-lét megkettőződésének lehetünk tanúi: már nemcsak két nő között, hanem egy női alakon belül is megtaláljuk a jó-rossz dichotómiát. Ennek a dichotómiának a megléte az oka annak, hogy a férfiak ugyanazt a nőt teljesen ellentétesen ítélik meg, és amíg az egyik férfiban ugyanaz a női szereplő szánalmat kelt, a másikban szenvedélyes vágyakat ébreszt, az egyik isteninek, a másik ördöginek tartja őt.* Ez a szubjektív megítélés pedig a két nő közötti választást is szubjektívvá teszi, mivel - hasonlóan az Istenben és az Ördögben való hithez és választáshoz - ez a választás is irracionális, és irracionalitása miatt megindokolhatatlan, s ennek következtében kivitelezhetetlen. A szabadság így ezeknek a férfihősöknek nemcsak hogy tragikus 1058
