Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Nagy Gábor: Szöveghagyomány és költői hagyaték

Kihűlt, mosogatólészürke éjben Fekszem a dézsa síkos fenekén, - A zsíros fényt, mely rátapad, megérem,

Hogy kéjesen lenyalogatom én;

Ahogy kóborkutyanyelvét kinyújtva Lámpasavót a Néva lefetyel,

S ha jóllakott sovány kosztjával, újra A régi gazda lábához hever.

A börtön-lét témáját veszi fel újra az Immanuel Kant, amely a tiszta ész kritikáját bolsevik értelmezésben fogalmazza meg: „Ki tiszta ésszel él, bolond vagy részeg, / S a legjobb kritikák a lágerek”. A szovjet tartománnyá váló Königsberg - immár Kalinyingrádként - a szabad gondolkodás gyarmatosításának metaforája („Minékünk (...) Legfontosabb parancsolat a kuss”). Az ironikus hangot a keresett, bizarr rímek festik alá: „imperatívusz - imperti- nens a stílus, kategorikus - a kuss, úrt a - urka”.

A nyomorban, bezártságban, állandó félelemben éló' Pehotnij az Előadás után c. versben megint visszaemlékezik. A bolsevik forradalom kirobbanásának emlékezetes napja egybefolyik a jelennel:

Mint Saljapin a Don Carlos után Úgy lopakodtam haza tegnap este Bár nem dörögtek ágyúk és talán Célgömb se kószált tarkómat keresve

A szerepek megsokszorozása (Saljapin mint Fülöp király, Pehotnij mint Saljapin) önironikus utalás a Baka-Pehotnij-kettősségre. (Nem elégszik meg azonban ennyivel: az „ így hát ki nyerte meg ma is vitás / Apák s fiúk között a régi harcot” sorok egyértelműen utalnak Turgenyev, Apák és fiúk c. regényére, tovább fokozva a szerepek és idézetek által keltett feszültségteli játékot.) Az egybecsúsztatott idősíkok poétikailag is érzékeltetik azt a már- már irracionális, paranoiás félelmet - megérte, hogy ,Lenin ledől”, mégsem szűnik a rettegése -, amely Pehotnijt tölti el: „Mint Saljapin a félbeszakított / Don Carlosról mentem haza lopódzva / Agyú se szólt Maxim se kattogott / Ereztem mégis üthet még az óra // S ránk villan újra Iljics fogsora / Ajövendő- protézis Auróra”.

Már-már megelégednénk azzal az értelmezéssel, hogy a temérdek felvillantott szerep mind-mind Pehotnij (s Baka István) maszkja, tehát játék (maszkabál) csupán, a csattanó-szerű befejezés azonban ezt az értelmezést is relativizálja: a többes szám első személy ráébreszti az olvasót, hogy ő is, mindnyájan egyetlen nagy vészterhes maszkabál akaratlan részesei, állandó veszélynek kitett bábui, manipulált kárvallottjai vagyunk.

A Pehotnij-versek egyik legjobb darabja a számtalan szövegelőzményt magába olvasztó Álmatlanság. A század orosz költői közül Cvetajeva, Tar- kovszkij és Mandelstam írt ilyen címmel verset. Ily módon - akárcsak A tengerhez című versben - Baka bekapcsolja Pehotnijt a század orosz költészetének áramába. A Pehotnij-vers első része újraírja a Tarkovszkij-versben nyugtalan anapesztusokkal aláfestett alaphelyzetet: ,Aludnál. / S vergődsz csak a fek1039