Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"
megtalálhatóak. Horváth a tanácsadó, a tapasztaltabb, a világot látott férfi. 0 az erősebb fél, az irányító, akinek irodalmi kapcsolatai vannak, aki költó'i tekintéllyel rendelkezik. Judit a panaszkodó, a támogatásra, pártfogóra vágyó, vidéki magányában éló' poétria. A műveiket értékelő, minősítő sorokban a klasszika legjellemzőbb szereplői, helyszínei tűnnek fel (Helicon, Tanais, Apollo, Musák, Minerva, Mercurius, Nimpha, Charon, Pollux, Philomela stb.). Kapcsolatuk később oldottabbá válik; a kötelező és kölcsönös dicséretek, fogadkozások azonban alig ritkulnak. A hűség és a barátság közhelyei mellett megjelenik a humor, az évődés. Egy idő után a kedvesét gyászoló Horváth Elek válik panaszkodóvá. Bánatát Judit részvevő sorai enyhítik. A levelek ismétlődő témája a falusi magány dicsérete. Ez főleg Horváth Eleknél kapott hangot. Episztoláiban a városi lármát, áskálódást állította szembe a vidéki idillel. Takács Judit visszatérő panasza szerint rosszindulatú, irigy tekintetek és kicsinyes vélemények falun is előfordulnak. Olykor a közös ismerősökről, a helyi eseményekről és utazásaikról is beszámoltak egymásnak (pl. Horváth találkozása Stettnerrel; a celli búcsú; Vas Pál barlangjának felkeresése a Ság hegyen; Judit soproni és „Szala vármegyei” látogatása; stb.). Horváth Elek már a megismerkedésüket követő hetekben elhíresztelte Judit költői tehetségét. A verselő leány munkáit elsőként a Szombathelyről Ságra költöző Kresznericsnek mutatta meg. A paptanár véleményét ekképp tolmácsolta barátnőjének: „Kresznerics Ferencz Szombathelyi Kirfályi ]. Oktatóval, az én tisztelt barátommal közlöttem minapi leveledet, ‘s verseidet; halljad mit írt felőled: „Örülök, úgy mond, ez újjonnan támadt Magyar Poétriának. - A Literaturánk csak úgy virágozhatik, ha azt a’ Szép Nem kedvelli, sőt gyako- rollya. - E’ mennyei tűznek sziporkáját kell a’ kellemetes érzésű Dukai szűzben élleszteni, gyakorlással, egy kevés út mutatás mellett sokra mehet” (1812. január 15-én; 68.). A sorokat hitelesítheti az, hogy önéletrajzában Takács Judit is korai ösztönzői, támogatói között említette Kresznericset. A szótáríró akadémikus kézirataiban egyelőre nem találtam erre vonatkozó adatokat. Dukai Takács Judit rövid ideig Sopronban tartózkodott. Az Ikva-parti városban szerzett élményeit játékos formában, némi feddéssel fűszerezve mesélte el hosszasabban hallgató, majd neki gyengeségére, betegségére panaszkodó barátjának. Megvallom, hogy mély gyász horítá szívemet, Mivel nem vehettem kedves leveledet; Nem tudván hol létét kedves Barátomnak, Le sem rajzolhatom képét bánatomnak. Most értem, hogy sokat mulattál a’ bálba’ És az után estél súlyos nyavalyába. Nemde ott nyeltél sok képzelt édességet, Most azért szenveded a’ keserűséget, így válik a’ Farsang’ kedve gyakran búra, ‘S fúlánkos szín méz jajos szomorúra. (70.) A fenti idézet - és itt helyhiány miatt nem közölt folytatása - jól példázza azt is, hogy miként kapcsolódnak egymáshoz a levelek. Az esetek javában olykor átfogalmazva, olykor szinte szóról szóra ismétlődnek az üzenetek. A 1024
