Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"

tartalmi monotóniát fokozzák a formai azonosságok is (a többnyire kétsoros versmondatok, a hasonló költői képek, a ragrímek stb.).

Judit a továbbiakban beszámolt az eltelt időről és soproni „tanulmányairól” is:

Sopronyban magamat én-is jól mulattam,

Felvett munkáimban gyorsan iparkodtam.

Sütöttem és főztem, ‘s gyakran musikáltam,

Tortát, ‘s Francz kocsonyát Vanilból munkáltam.

Sok süteményeket czukrosan kevertem,

Majd ismét a’ konyhán Chaudeaut26 fűszereztem.

A’ Magyar Társaság27 erkölcsös könyveit Olvastam, ‘s csudáltam azok’ érdemeit.

Monsieur Beckernél módit frizéreztem,

‘S musikához ülvén, örültem, könnyeztem. (70.)

Horváth Elek 1812 tavaszán személyesen is felkereste Juditot. A látogatást és a búcsút felidéző sorai szerelmi vallomásként hatnak:

Malvina! Nem tudom mi lelte szívemet,

Eljővén tőletek, elvesztém kedvemet.

Mellem’ üregéből édes bánat között Rebegő ajkamra mély sóhajtás szökött. (71.)

Későbbi episztolái is bővelkednek hasonló konvencionális fordulatokban: „Kedves nevedet szívemen viselem”; „Most, midőn utólszor Duka szép völgyében / Csókoltam szívedet lelkem’ örömében...”; „Szívem hozzád forró láng szeretettel ég.”; stb. Egy-egy esetben Judit válaszaiban is többet érezhetünk a rokonszenvnél vagy a részvétnél:

’S hidd el Barátságomnak csak ott lesz határa,

Hol hideg tetemim’ a’ sír készen várja. (75.)

A barátság fogadalmai, a költészet sztereotípiái leggyakrabban a hazaszeretet és a szolgálat eszméjének kifejezésével egészülnek ki:

Horváth Eleknek Takács Judit Dukából Februarius 14.kén 1813.

Megtérvén ismét a’józan okossághoz Szabadon járúlok Apoll’ oltárához.

És eggyik szegletén a’ tisztelt oltárnak Szent hévvel áldozok a’ hív barátságnak.

Elő’ veszem már most kedves leveledet;

És ím! Öröm könnyek töltik el szememet! - Írod, hogy e’ szent frigy eggybe veti vállunk,

Hogy így Hazánk’ hasznos tagjaivá váljunk.

Óh! - ha én valaha olly boldog lehetnék,

1025