Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"

Horváth 1811. december 31-én válaszolt. Az év lezárása, az új esztendő közeledte jó alkalmat nyújtott számára a számvetéshez. A jövőről kétely nélküli bizalommal szólt. Soraiból az uralkodó iránti feltétlen hűség olvasható ki: „Ferencünk Augustusi évre / Deríti Hazánkat”. Alig néhány esztendővel korábban Berzsenyi is hasonlóképpen fogalmazott, amikor Titusszal azonosította Ferenc császárt (A magyarokhoz, 1807). Az osztrák uralkodóról később Dukai Takács Judit is írt dicsőítő költeményt (Felséges második Ferencz Aust- riai Császár és fel kent Magyar Koronás Királynak születése napjára. 12dik Febr. 1817.).

Horváth József Elek leveléből azokat a sorokat idézem, amelyekben a magyar múlt hőseit, mártírjait nevezi meg:

Elfutom Mátyásunk boldog országlását,

Kálmánnak ‘s többeknek bölcs kormányozását.

Végre komor szívvel Ősink sirhálmánál Bámúlom tettöket a’ hold-világánál.

Nádasdik, Zrínyiek, Bátorik, Kinizsik,

Bocskaik, Zápolyák, Kemények, Vitézek,

‘S többek, kik honnjokért onták hív véröket Eggy heves érzésre gerjesztik szívünket (60.)

Ez a szilveszteri levél más szempontból is felkeltheti érdeklődésünket. Korábban jeleztem már, hogy komoly kétség merülhet fel a gyűjteményben szereplő episztolák hitelességével kapcsolatban. Itt idézhetem az első olyan részletet, amely nyilvánvalóvá teszi a kegyes csalást. A másolat keltezése szerint Horváth Elek 1811. december 31-én köszönte meg Judit bizalmát:

Bennem védelmezőt, ‘s ügy védőt találtál. (...)

Élj! ‘s tudd meg Malvina! hogy boldogítottál,

Midőn barátoddá engem választottál. (60.)

Az episztolához a szerző (másoló) a következő jegyzetet mellékelte: „Osz- szián költeményében Malvina Oszsziánnak menye, hős leánya az Eposznak, ‘s eggyik fő személye. Ezen nevet adák némelly Tudós Baráti Takács Juditnak, ‘s mi ezen Poétái nevét híven fen tartánk”(59.). Horváth tehát hagyománykövetőként és nem névadóként jellemzi önmagát. Az episztolából idézett sorok — a Malvina név szerepeltetése miatt - kétségtelenül leleplezik a másolat készítőjét. A kortársak levelezéséből és Takács Juditnak általam is közölt önéletrajzából tudjuk, hogy a költőnőt 1814 őszén (azaz három évvel később!) Döbrentei Gábor keresztelte el Malvinának. Wesselényi és Pataky mellett ő volt a harmadik „Tudós Barát”, aki Itáliából hazatérve felkereste dukai otthonában az ifjú poetriát. A magyar Sapho hírét jórészt ők vitték szét a két magyar hazában. A Horváth-féle gyűjteményben később is előfordulnak ilyen anakronizmusok: „Kész nálam-is már a’ Barátság oltára / Mellyen áldozat ég Malvina számára.” (Január 15. 1812.); „Egyetlen Malvinám” („Május 14kén 1812.”); ,Ezután Malvina! öszve vetett vállal / Ismét egy uj frigyet kössünk a’ Musákkal.” (,Április 5-kén 1814.”); stb.

Vállalt szerepük legjellemzőbb sztereotípiái már az első episztolákban

1023