Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"

inkább azoknak vers nemeit, nem fog megitélni senki, ha azt meggondolja, hogy fiatal kori munkám, ‘s egy Kezdő Poetriához vágynak intézve, kinek görög vagy római lábakon Írnom nem lehetett, ‘s még akkor poesisunkra nézve nem tündöklőit fel az aesthetica fényesebb világa” (59.). A levélgyűjteményt csak komoly fenntartásokkal tekinthetjük hitelesnek. Mivel az eredeti kéziratok nem lelhetők fel, így csupán a Horváth-féle másolatokra hagyatkozhatunk. A kötetben a levelek sorrendje többé-kevésbé követi az időrendet, de akadnak dátum nélküli és téves helyre besorolt üzenetek is. Tudomásom szerint Horváth Elek és Dukai Takács Judit költői levélváltásából eddig szemelvények sem jelentek meg. Ezért kissé bővebben idézem a jellemző fordulatokat. (A részletek után az oldalszámokat közlöm.)

Horváth első episztolája nem tartalmaz keltezést. Korábban idézett vallomásából és a későbbi üzenetváltásokból tudhatjuk, hogy a bemutatkozó sorok 1811-ből származnak:

Horváth József Elek Dukai Takács Juditnak boldogságot!

Hallom, kegyes szép Szűz! hogy Helicon’ hegyén Tömjényezni szoktál. Apollo ünnepén:

Engem-is e’ szent tűz’ ereje lelkesít,

Engem-is Helicon’ szent bércze édesít.

Barátném! magamat szerencsésnek tartom,

Ha lantod’ míveit ajkamon dalhatom. (58.)

Ezt követően szándékának tisztaságáról biztosította a verselő leányt, és jóindulatába ajánlotta magát. Levelét a szövetségkötés gesztusával zárta:

De, hidd el Barátném! én-is csak egyedül A virtust tisztelem testemből lelkembűl.

Kössünk ezzel frigyet: ‘s tapasztalva látod Holtodig, hogy Horváth Elek hív Barátod. (58.)

Az iíjú költőnő Horváth modorában adott feleletet. (Költeményei között is akadnak hasonló, illetve megegyező verselésűek: Vígasztalás, Az én képem, Állandó barátság stb.) Keltezés nélküli levelében elfogadta, megköszönte a felajánlott barátságot; egyúttal - támadásoknak kitett helyzete miatt - védelmet, pártfogást is kért:

Hidd, örömöm miatt helyem’ alig lelem;

Mert íme, a’ Musák társalkodnak velem.

Kitetszik, hogy szoptad tejét Minervának,

Méltán tüköré vagy több más poétának. (...)

Kérlek-is fogd pártját e’ gyenge Musának,

Magányosságában nyögdellő Nymphának.

Úgy irígyeimtől tudom, hogy nem félek,

‘S hív Barátnéd leszek, valameddig élek. (59.)

1022