Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"

Tekéntsünk egy kévéssé Malvinának polgári életere is. Ötét ‘a gondviselés ‘a boldog középszer ölébe helyheztette ártatlan örömök köztt mint ‘a fürge méh repkedett kerti virágjai között nem tudván mi ‘a bú, mi ‘a keserű, mind addig inig Virtusos édes Annyát ‘a kegyetlen halál életének leg szebb idejében karjai közül ki nem ragadta s azon örömét földig le rontotta hogy nevelésének tökélletesedésével édes Annyának örömére lehetett volna, ez valóban nagy seb volt, ‘s olly hijjány, mellynek ki pótolására csak egy olly Attya volt képes mint ‘a minőt Malvinának rendeltek ‘a Nagy Egek. így tehát fel nevelkedvén, mint Annya nélkül való Leány de egy illy Attyának kormánynya alatt bátran ki léphetett ‘a világnak veszélyes habokkal hánykódó tengerére, mellyen ő valóban szerencséssen is járt, olly öröm ‘s boldogság között töltötte ezen egész életben csak egyszer viruló Iffjuságnak korát hogy vissza pillantani nem pirulhat, ‘s ha még egyszer kezdhetné életét szebb pállyát ‘a voltnál magának nem választhatna.

Az Asszonyi foglalatosságok között fonnyás és varrás az ő leg kedvessebb munkája, verseinek nagyobb részét rokkája pergése mellett irta, ‘a Szabóknak nem Patronája, mert minden öltözetjeit önnön kezei készítik. Ez nem úgy említetik mint dicseret, hanem csak annak bizonyságára vagyon itt hogy az Aszszonyisággal ‘s annak foglalatosságaival ‘a Poézis hadat nem visel.

1818dik Esztfendő], volt az, mellyben éppen születése napján Hymen rósa lántzai közé keveredett ‘s Geöndötz Ferencznek örökös hűséget esküdött. Örvendetessebbé ‘s nagyobbá tette ezen egész életében leg nevezetessebb napját az hogy ‘a felly ebb már említett nagy Festetics György Ó Excellentiája Helikoni Múzsáját ezen ‘a napon egy pár ritka szépségű tarka lovakkal ajándékozta meg.

így él ő már tizedik Esztendeje ‘a csendes házi életnek édes örömeivel, Felső Pattyi magánnyában ‘a Rába’ susogó folyásánál távol ‘a nagy világ gőzétől, magát egésszeli az övéinek áldozva, mint boldog Feleség, ‘s négy Leánykáknak szerencsés édes Annya. ”

Dukai Takács Judit ösztönzői, tanácsadói közül elsőként az életrajzban is említett Horváth József Eleket (1784 k. - 1835) érdemes kiemelni. Vele kapcsolatban több téves adat látott napvilágot, emiatt pályaképével részletesebben foglalkozom.

Az irodalom iránt érdeklődő fiatalember Szombathelyen kezdte tanulmányait. Itt lett szeminarista is; 1804-ben kiadott Pásztori játék című írását „az isteni tudománynak első esztendő-béli halgatója”-ként jegyezte. Apapi hivatás helyett végül polgári foglalkozást választott. Időközben a nemesi felkelés résztvevője volt.8 Horváth katonáskodásáról két kéziratos dokumentumot találtam. Versgyűjteményének autográf jegyzeteiben a következő sorok olvashatók: „1810. esztfendő]. Januarius 10.kén, megadván az Ég ama óhajtott békességet, felkelt Nfemes]. Ezredünk Szombathely tájára érkezett.” A felkelőkkel együtt visszatérő fiatalember itt értesült Nagy József szombathelyi kanonok haláláról. Az ő emlékének szentelte a Megász dicsőült árnyékának c. versciklusát.91811 nyarán episztolában köszöntötte barátját, egykori tanárát: Vass Lászlót. Azt tudatta vele, hogy hazatért „Mársnak véres piaczáról”, és tanulmányait eredményesen folytatta („eminentiát érdemeltem, ‘s nyertem”).10

1019