Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Tóth Péter: A "Magyar Sapho"

Az ivánci Sigray család támogatását élvező Horváthnak néhány írása megjelent a Tudományos Gyűjteményben, az Erdélyi Muzéum hasábjain és a Sas c. újságban; a szombathelyi püspökök beiktatására, névnapjára, halálára írt alkalmi versei közül többet is kiadtak. Barátaihoz, feletteseihez szóló levelei tele vannak történetírói, fordítói, drámaírói tervekkel. 1832 őszén a műgyűjtő és irodalompártoló Jankovich Miklós részére küldte el műveinek 21 tételes jegyzékét. Röviddel ezután „N[eme]s. Somogy Vármegye Tekintetes], Karainak és Rendéinek” ajánlotta figyelmébe kiadatlan írásait. Folyamodásai visszhangtalanok maradtak; támogatók híján műveinek többségét nem tudta megjelentetni. Bár sem tudósként, sem költőként, sem pedig fordítóként nem alkotott maradandót, halála előtt a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. Nem ő adott rangot az Akadémiának, hanem a fiatal intézmény juttatott neki. Áttekintve megjelent és kéziratban maradt műveit, elfogadhatjuk Merényi Oszkár sommás ítéletét: „Horváth típusa a korabeli dilettáns költőnek, mind verseiben, mind ízlésében.”11

1834 januárjában a frissen megválasztott akadémikus Döbrentei Gábor felkérésére így számolt be literátori tevékenységéről: „Azon hivatalos fel- szóllítására, melly szerént a’Tekintetes], t[udós]. Társaság határozatja következésében minden tagok kötelesek a’ Társaság kebelén kívül tett munkálódásaik’ jegyzékét, Tekintetes Uraságodnak beadni, ezennel szerencsém van jelenteni, hogy 1831dik óta, e’ következő munkákat végeztem: a.) “A Poesis Tudományja I. Kötetét” mellyre most szedek előfizetést, b.) ,R[ub- lius]. Ovidius Naso Heroidáit magyarra fordítva” c.) „Ifjabbik Plinius nevezetesebb Leveleit, tudós jegyzésekkel fordítva” d.) „Ódák. Egy Kötetben.” e.) „Hadizenet a’ papucs Kormány ellen.” (...) Mostani munkálódásom „Zrínyi” nemzeti Epos, mellynek most irom harmadik Könyvét.12

Horváth 1835-ben a kaposvári gimnázium igazgatójaként hunyt el. Öt árváját nevelő özvegye Jankovich Miklóst értesítette férje drámáinak kéziratairól: „... vagyon igenis valami Budavár viszavétele, két darabban egyik részben magyarok Cselekedeti, a’ másikban pedig a’ Törököknek cselekedeti, az az elsőben a’ budai Vár elvesztése, a’ másodikban pedig a’ visza vétele vagyon leírva Theátrum Darabban; ha tetszésére fog lenni a’ Tekintetes Urnák, méltóztassék velem parancsolni.”13

Horváth nekrológja név nélkül jelent meg az Akadémia évkönyvében.14 A rövid megemlékezésre korábban nyilvánosan Szilasy Jánost kérték fel,15 így aligha kételkedhetünk az ő szerzőségében. A szűkszavú életrajzi vázlat egy 12 tételből álló (hiányos) publikációs jegyzéket is tartalmaz.16

Hegedűs Ferenc Horváth Elekről írott dolgozatában megemlékezett a lite- rátor gazdag kézirathagyatékról. Fejtegetését ekképp összegezte: „De nem jelent meg azokból egy sem, közbe szólt a halál.”17 Ezt követően - 1829-es évszámmal! - mégis megemlítette a Horváthnak tulajdonított Bánk bán kiadását. Itt elírás vagy sajtóhiba történt, Kőmíves Kolos ugyanis éppen 100 évvel később, 1929-ben adta ki a drámát. Hegedűs megfeledkezett a szerző másik posztumusz művéről is.18

Horváthnak kiteijedt irodalmi kapcsolatai voltak.19 Ismerte Helmeczit, Döbrenteit, Tatay Jánost; barátként tisztelte Pázmándi Horváth Endrét, továbbá egykori tanárait, Kresznerics Ferencet és Vass Lászlót. Levelezett Kazinczyval, Jankovich Miklóssal, Berzsenyivel és - nem utolsó sorban 1020