Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Ćurković-Major Franciska: Újabb híd a Dráván
CUR KO VIC-MAJOR FRANCISKA Újabb híd a Dráván Ha a magyar-horvát irodalmi kapcsolatokról beszélünk, általában évszázadokban gondolkozunk, de hogy a kezdeteket mikorra is tehetjük, ez már bonyolultabb kérdés. Mihelyt ugyanis elkezdó'dött a két nép közös élete ebben a térségben, megkezdődtek a közös kapcsolatok is, a mindennapi élet jelentéktelennek tűnő dolgaitól kezdve egészen azokig, amelyek a két nép művészetében is kifejezésre jutnak. Persze ezt nehezebben tudjuk bizonyítani, mert írott irodalom híján kevesebb kézenfekvő bizonyítékunk van rá. A népköltészet ugyan megőrzött alapvető tényeket és jellemző vonásokat, de számolnunk kell azzal is, hogy ezek az elmúlt idő alatt igen nagy mértékben meg is változhattak. S noha nem könnyű meghatározni a magyar-horvát irodalmi kapcsolatok kezdetét, éppoly nehéz követni későbbi fejlődésüket is. Erre a könnyűnek nem mondható feladatra vállalkozott a magyar-horvát irodalmi kapcsolatok kiváló ismerője, Lőkös István, aki több száz tanulmányban vizsgálja a magyar és horvát irodalmat és a két nép irodalmának kapcsolatait. Új könyve, amelyet Horvát-magyar irodalmi kapcsolatok címmel fordíthatunk magyarra, a zágrábi Matica hrvatska könyvkiadó kiadásában jelent meg 1998-ban. Ahogyan az Értekezések és cikkek alcímben is utal arra, a szerzőnek nincs szándékában a magyar-horvát irodalmi kapcsolatokat teljes egészében bemutatni, mégis, a könyv elolvasása után az olvasóban kialakult egy kép, amely ezeknek a kapcsolatoknak lényeges tulajdonságait magába foglalja. A Horvát-magyar irodalmi kapcsolatok az évszázadok forgatagában című bevezetőben Lőkös először az említett kapcsolatok kutatásának kezdeteire utal, majd röviden áttekinti az ezek szempontjából fontos irodalmi korokat, szerzőket és műveket, valamint további kutatási lehetőségeket vázol föl. Az első fejezetben Recepciók és párhuzamok a reneszánsz és barokk korban címmel két témáról olvashatunk: az egyikben, az Adalékok Marulic műveinek magyar recepciójához című, a szerző szerint improvizált értekezésben újabb adatokat tár fel, amelyek azt bizonyítják, hogy Marko Marulic, a kiemelkedő horvát humanista latin nyelvű morálteológiai írásainak recepcióját a magyarországi könyvtárakban kutatva lehet feltárni. Marulic művei abban az időben a legolvasottabbak közé tartoztak Európa-szerte, s ez a magyarországi könyvtárak állományára is rányomta bélyegét. Sajnos a könyvtárak, elsősorban az egyháziak, a történelmi változások közepette részben megsemmisültek. Marulic közvetlen recepciójának bizonyítására Káldi Györgyöt említi, a magyar katolikus bibliafordítót, pontosabban egyházi beszédeinek gyűjteményes köteteit, Az vasárnapokra való prédikációknak első része és Az in- nepekre való prédikációknak első része című műveket. A húsz vizsgált szent1004
