Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Lukács István: France Prešeren és a népköltészet

kinthetők-e. Az első igényesebb Preseren-életmű kiadásból, amelyet harmadmagával Fran Levstik (1831-1887) költő és író szerkesztett és rendezett sajtó alá, ezek a versek kimaradtak, mert a szerkesztők úgy vélték, nincs helyük az életműben.4

Elsőként Karel Strekelj (1859-1912), a szlovén népköltészet máig legjelesebb kutatója és rendszerezője a pozitivista irodalomtudomány teljes filológiai eszköztárának felvonultatásával mutatta be, hogy Preseren milyen mélységben is foglalkozott a szlovén népdallal.5 A költő módszeresen kerülte a népdalban fel-felbukkanó idegen szavakat, azokat mindig szlovén szavakkal helyettesítette, bizonyos kifejezéseket saját költői nyelvezetéhez közelebb állókra cserélt, az általa a népdalban semlegesebbnek tekintett szavak helyett pedig karakterisztikusabbakat talált. A népdal hiányos részeit nagy költői invencióval pótolta. Hogy a vers lehetőség szerint egységes metrum szerint épüljön, ha kellett, a túl hosszú verssorokat megkurtította, vagy éppenséggel a túl rövideket megtoldotta. Végezetül a költői ízlésétől idegen verssorokat egészében újabbakkal helyettesítette. Strekelj jól látta, hogy a népdal a nemzeti romantikák arculatának gazdagodásában - így Preseren költői fejlődésében is - óriási szerepet játszott, éppen ezért a népdalfeldolgozást is a költői életmű elválaszthatatlan részének tekintette.

Minden bizonnyal Strekelj dolgozatának az érdeme, hogy az életmű egy jóval későbbi, 1929-es kiadása fordulatot hozott a népdalfeldolgozások megítélésében, ahol is az átköltések Ljudske posnazene (Megrostált népiek) címmel a német nyelvű versek elé kerültek, jelezve, jelentőségük a költői életműben azoknál jóval nagyobb.6

France Kidric (1880-1950) irodalomtörténész alaposabb indoklás nélkül egyszerűen kihagyta az általa szerkesztett Preseren-kötetből a népdalok feldolgozásait.7 Kidric 1936-ban kiadott Preseren-kötete és a két évvel később megjelentetett, az előbbivel szerves egészet alkotó Preseren-monográfia8 között a népdalfeldolgozások megítélése szempontjából ellentmondást vélünk felfedezni, hiszen a kritikai kiadásban a „megrostált” népdalokról azt állítja, hogy ,p. költői beavatkozás látható jelei ellenére nem tartoznak abba a könyvbe, amely az ő önállóan megélt és megalkotott verseit tartalmazza.”9 Ez az alkotáslélektani megállapítás nyilvánvaló igazságtartalma ellenére némileg ellentétes Kidricnek a Preseren-monográfíában tett megállapításaival, ahol alapos filológiai oknyomozásba kezd Preseren és a szlovén népdal tárgyában. Kidric jól látta, hogy Preseren a szlovén népdalok gyűjtésében, azok rendszerezésében és közlésében fontos nemzeti ügyet látott. Levelezése is arról árulkodik, hogy tudomása van minden jelentősebb gyűjtési akcióról, sőt, minden jelentősebb gyűjtő személyesen is felkereste őt, kérte és meg is kapta a segítségét. Miként a kor számos szerzője, így Preseren is lelkes gyűjtője volt a népdaloknak. E törekvésében minden bizonnyal a romantikusokra jellemző esztétikai eklekticizmus vezérelte. S talán éppen az esztétikai eklekticizmus az, amely Preseren népdalfeldolgozásait - a romantika esztétikája felől tekintve - az életmű szerves részévé teszi. A romantikus költő, így Preseren is, az egzotikus távoli világok kultúrájával, irodalmával és versformáival történő megismerkedés után meglepve tapasztalja, hogy az olyannyira vágyott különlegességek után a nemzeti hagyományok között is érdemes kutakodni.

Anton Slodnjak (1899-1983), a szlovén irodalomtörténet-írás megújítá1000