Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók bölcsessége
A király tiltakozott. - Valami vagy igaz, vagy hamis. Rá fogom kényszeríteni az embereket az igazmondásra, hogy megtanulják: a törvény nem tűri a hazudozást.- A törvények nem teszik jobbá az embereket - felelte Istók. A király erősködött: igenis rákényszerítheti az embereket, hogy igazat mondjanak. - Akasztófát állíttatok a városkapuhoz vívó' hídra. Ahogy pirkadatkor kinyitják a kapukat, az őrség parancsnoka felsorakoztatja az embereit, hogy faggassanak ki mindenkit, aki a városba akar lépni. így is történt. Másnap reggel hírnök tette közhírré: - Akik be akarnak jönni a városba, igazat kell válaszolniuk az őrség kérdésére. Csak az léphet be a kapun, aki igazat mond. A hazugokat felakasztják. Elsőként Istók lépett rá a hídra.- Hová mégy? Igazat felelj, különben felakasztunk - rivallt rá az őrség parancsnoka.- Azért indultam útnak - válaszolta Istók hanyagul -, hogy fölakasszanak.- Nem igaz!- Hát jó. Ha hazudok, akasszatok föl.- De ha fölakasztunk, mert hazudtál, ettől igazsággá válik, amit mondtál!- Azzá hát: a ti igazságotokká. A szilva célszerűsége Egy meleg nyári napon Istók egy szilvafa alatt heverészett, és a szomszéd földjén gömbölyödő hatalmas görögdinnyéket bámulta. Eközben magasabb szférákba szárnyaltak fel gondolatai. „Miként lehetséges, hogy ez a szép nagy szilvafa ilyen hitvány kis gyümölcsöt teremjen? Az a semmi kis kúszónövény bezzeg milyen pompás, hatalmas dinnyéket terem...” Miközben a természet ellentmondásain tépelődött, egyszer csak magvas gondolatokkal teli fejére pottyant egy szilvaszem.- Á, most már értem! - sóhajtott Istók. - Hát ez az oka! Hamarabb is rájöhettem volna. Az új asszony Istók feleségét elragadta a halál. Nem bírta már egyedül, elvett egy özvegyasszonyt. Első este alighogy bebújtak egymás mellé az ágyba, az újdonsült hitvestárs sóhajtozni kezdett:- Ó, az én első uram, hogy az milyen jó ember volt... Istókot bosszantotta ez a beszéd, vissza is vágott íziben:- Ó, az én megboldogult feleségem... milyen kedves, milyen szép, milyen szófogadó teremtés volt! De az új hitves csak nem hagyta abba néhai ura dicséretét. Istók végül megsokallta a dolgot, és se szó, se beszéd, kitaszította a sopánkodó asszonyt az ágyból. Az asszony olyan szerencsétlenül ért földet, hogy eltört a lába. A pórul járt menyecske panaszra ment a bíró elé, és Istókot is magával cibálta. Abíró meghallgatta a panaszt, aztán Istókot kérdezte, hogy ő miként látja a történeteket. 941
