Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Káldi János: Az ősz mappájára; A reggel csodái; Balatonberényi feljegyzés; Fa a Somló tetején; A távozókra; A fiatalok naplójába (versek)

Fa a Somló tetején

Fönt, a villogó, ó'si csúcson egyedül áll e fa.

Inog a nyughatatlan fényben sovány ágazata.

Alig négyméteres, vékony is, több száz seb a törzsön.

Hány, hány gyökeret küldött, hogy a vad kőbe betörjön.

Itt áll a félholt bozótok közt.

A társai ezek.

S e pár kései virág, ahogy már múlóan zizeg.

Nézem a megtépett fát, hogyan kapaszkodik, sután, kissé fájdalmas mosolygással a Somló magasán.

Hogyan került ide, ki tudja?

Susog a lomb, az ág.

Figyeli a szívem szegénykét, minden mozdulatát.

O, nem akart ő idejönni, a sors, a véletlen úgy hozta, hogy idekerült, s most vérzik a szelekben.

Igaz, innen messze tekinthet, s először látja meg a súlytalan vadlúd-ágakat.

S azt is, ahogy remeg a köd a fakó mélyben, ahol a lanka csupa víz.

Igaz, itt minden szépség övé.

De a fájdalom is.

Igaz, itt övé a tág világ, ez az elnyúlt terep.

Nézheti, hogyan nyeli el az est az őszi szekeret,

s mindent, mindent, amit feldobál, mint képet, a távol: vizsgálhatja és csodálhatja a hegy magasából.

936