Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11-12. szám - Káldi János: Az ősz mappájára; A reggel csodái; Balatonberényi feljegyzés; Fa a Somló tetején; A távozókra; A fiatalok naplójába (versek)
Talán azért is áll-figyel itt ilyen hűségesen, oly dolgokat láthat, minőket más fa máshol sosem. Tán azért tűri, hogy verje szél, nagyszárnyú, zord vihar. Itt minden, minden szépség övé. Egyszer csak belehal! A távozókra Elmennek a kedves öregek, elballagnak egymás után, akár az őszi alkonyok a szélvert fák között. Kezükben viszik hófehér arcukat, egyetlen kincsüket, és nem állnak meg egy pillanatra, hogy szót váltsanak veled. Itt marad utánuk a falu, mint egy eltépett, meggyalázott könyv az országút szalagja mellett. Pár év után már nem tud róluk ez az óriási, mindig-lelkes jegenye se, a bodzabokrok sora se. Jó esetben föltűnnek talán egy messzire szakadt fiú vagy leány álmában, de ez nem valószínű. Elmennek a kedves öregek, akár az őszi alkonyok a szélvert fák között. A fiatalok naplójába A győztesek csak ti lehettek, akik utánunk jöttök, ti hozzátok el a reggeli derűt, a drága délelőttöt; titeket ragyogtat a Nap, ha éles fényeit rádobálja a világra. Március fiai, ifjú társak, a ti anyátok ő: a nyugtalanság; ő szült titeket, viselitek az arcát. Dalotoktól díszesek a hegyek s a kendőként elúszó lankák. 937
