Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Káldi János: Az ősz mappájára; A reggel csodái; Balatonberényi feljegyzés; Fa a Somló tetején; A távozókra; A fiatalok naplójába (versek)

Nincs kinti rendezettség, ha bent a szív és lélek rendezetlen.

Széthull az elme kőrakása, mint meglazult lomb a szelekben, ha nem tartja-fogja össze a meggyőződés kötőanyaga.

Ha belül nem köti a jóság, porlik-dől a világ is maga.

S mondom is, hogy: fonnyadunk hamar. Kívül, belül pusztít a számum.

De te, üdvözlégy százezerszer, munkálkodó, dicső humánum!

Az emberséget őrizni kell, múltból, sárból csak az emel föl, boldog lehetsz, ha napról-napra az süt ki mindig tetteidből.

így dünnyögök és tépelődöm, míg száll a füst, a lágy tűnődés.

Hogy is menthetném föl magamat, gondjainkból rajtam is főrész.

Lépj-tiporj rá a gyors időre! Naggyá-hőssé az erény tehet.

Építsd magadat példaképpé, ne szűnjön szólni az életed.

Idefénylik a veszprémi part,

Badacsony, Gulács és Szigliget, s hull, hull az ég fonnyadó kékje, s a víz is, a víz is de remeg.

Száll, száll a füst, írja sorait földem, hazám fölé, szelíden, s olvassa és mondja magának, s mondja másoknak is - a szívem.

935