Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Lakatos István: "Csokoládékatonák, karácsonyfadíszek"
A mi táborunkkal szomszédos volt a gyorsanmozgó ezred tábora. A gyor- sanmozgó alakulatok a huszárság világoskék hajtókáját viselték, mivel a lovasság is ide tartozott az új hadrendi kimutatásban. A kerékpárosok, akik az ezred nagyobbik részét alkották, gyakran karikáztak el mellettünk. Az alakulat részét képezték a páncélosok is. A páncélautókon kívül harckocsikat is láttunk a Strázsa tövében — és ezek a harckocsik eszembe juttatták az első magyar „harckocsit”, amelyet még Debrecenben láttam 1934-ben. A harmincas évek elején a magyar hadsereg még mindig a Trianoni béke- szerzó'dés megkötéseit nyögte, s egyszerű kézifegyvereken kívül alig rendelkezett más modernekkel. Ilyen körülmények között került Debrecenben megrendezésre a Nagyerdei stadionban egy honvédelmi-nap. A stadion teljesen megtelt lelátói előtt a füvön a Debreceni Hajdú-gyalogezred néhány egysége mutatta be harci jelenetét. A gyalogsági harc közben egyszer csak megjelent a „harckocsi”, amely „bátran” vezette a mögötte gyülekező gyalogságot az ellenség felé. A „harc” hevében egy váratlan fordulónál megbillent a „harckocsi” karosszériája - és alóla előtűnt a Delka cipőüzlet kis teherautója! A negyvenes évek elején a magyar hadsereg az olasz gyártmányú Ansaldó kis harckocsikkal volt felszerelve. A kis, könnyű, gyenge alkotmány ha belement egy mélyebb árokba, ott az esztergomtábori terepen, egyedül nem tudott kijönni - amint azt gyakran láttuk. Ilyenkor azután nagy csörömpöléssel egy nagyobb jelent meg a gyorsanmozgó laktanya felől, és egyetlen rántással köny- nyedén kihúzta a vontató kötele végére kötött kis Ansaldót. Kiderült, hogy ez a harckocsi a Magyarországra menekült, felségjeleitől megfosztott lengyel tankok egyike. A filmhíradók egyébként ezekben a hónapokban mutatták be az új német harckocsit, a Tigrist, amely sértetlenül volt képes áttörni egy kisebb téglaépületen is. Hornyák után egy emberségesebb szakaszvezető, Gasszior lett az orvos-kar- paszományos szakasz parancsnoka, és a társaság hangulata is megjavult. Azok, akik az idegösszeroppanás és fizikai összeomlás határára jutottak, lassan összeszedték magukat. Tehát már normalizálódott a karpaszományos szakasz élete, amikor az egyik napon, a napi parancsban felolvasták, hogy engem áthelyeztek a kolozsvári 27. gyalogezred II. zászlóaljához. Ezt már vártam, mert apám a bevonulásom előtt megtette a lépéseket, hogy Kolozsvárra kerüljek. Az áthelyezés elhúzódásának az lett az eredménye, hogy szüleim már nem tartózkodtak Kolozsváron, apámat Tusnádfürdőre vezényelték egy tartalékos tiszti átképző-tanfolyam parancsnokának. A román uralom alatt katonai kiképzésben részesült tartalékos tisztek átképzéséről volt szó. Tusnádfürdőn elsősorban a székely tartalékos tisztek kiképzésére került sor, akik Székelyföldön, a régi hagyományoknak megfelelő „öregszékely” alakulatok vezetői lettek. Én mindenesetre június 7-én, szombaton elindultam Esztergomtáborból Budapestre, hogy a Ferenc József laktanyában leadjam az ott vételezett kincstári holmit. Budapesten a Szent Imre Kollégiumban szálltam meg, és mint 924
