Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Mórocz Zsolt: Egy nyomozókutya-szerű figura az irodalomtörténetben
MÓROCZZSOLT Egy nyomozókutya-szerű figura az irodalomtörténetben Milyen a jó irodalomtörténész, a jó kritikus? Elsősorban frissen borotvált. Megadja a tiszteletet önmagának, a többieknek - a szakmának. Fontos a jó megjelenés, a belbecs mellett a külcsín. (Ezt Ilia Mihálytól kapta útravalóul - az akkor még egyetemista - Monostori Imre.) És mi kell a jó megjelenéshez? Nagyjából a következők: megalapozott és széles elméleti tudás; határozott gondolatvezetés; világos, egyenes beszédű fogalmazás; minden hivalkodástól mentes, de igényes írói stílus; szakmai és etikai-emberi hitel; az értékek előítéletektől, elfogultságoktól mentes tisztelete. Az idézetteket Csűrös Miklós kritikai munkássága kapcsán fejti ki Monostori, és bizonyos, hogy az önmagával szemben támasztott követelményekről is beszél. A tanulmánygyűjtemény címe - Rég múlt? - mindjárt gondolkodásra sarkall. A kérdőjel egyértelműen arra utal, hogy a rég egyáltalán nem múlt, ellenkezőleg, ami a sorskérdéseket illeti, a magyar irodalom többé-kevésbé azokkal a gondokkal szembesül, mint a két világháború között. (Nem véletlenül elemzi a szerző Németh László és Csoóri Sándor szerepvállalását.) A könyv elején olvasható Babits-idézet, miszerint európaiság és magyarság sosem lehetnek ellentétesek, Monostori irodalomtörténészi és szerkesztői felfogását hirdeti. Eszménye, ahogy megtudhatjuk tőle, a hajdani Válasz, ahol jól megfért Németh László és Fejtő, Illyés és Szentkuthy, Sinka és Weöres, Veres Péter és Hamvas. A szerző által főszerkesztőként jegyzett Új Forrásban szintén együtt szerepel Petri és Nagy Gáspár, Esterházy és Szakolczay, Ve- kerdi László és Tandori - és ezúttal valóban hosszan folytathatnám a névsort. Sietve teszem hozzá azonban, hogy az itt ellentétpárba állított szerzők véletlenül sem az európaiság-magyarság egymást kizáró kategóriáit vannak hivatva jelezni. Monostori nem fogadja el az európaiság vagy magyarság erőltetett kényszerzubbonyát, hanem a Babits-mottónak megfelelően a magyarság és európaiság értékeit helyezi a fókuszba. Egyébiránt a két kvalitás szétválasztása sosem a minőség, sokkal inkább a zavaros ideológiai hátterű identifikáció mentén történik általában. Ezt azután ízlésbeli különbségként szokás emlegetni, némileg elkenve a lényeget. A tanulmányok sorát a Németh Lászlóról szóló írások nyitják. Németh munkásságához állandóan visszatér a szerző, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy el sem szakad tőle. Önálló kötetekbe gyűjtötte róla készült munkáit - legutóbb Minőség, magyarság, értelmiség címmel (Püski, 1994) -, majd újabb 929
