Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"

hogy megismeijék-megszokják a magyar családok életformáját. 25 éven át végzik ezt a munkát, bár Oroszlánmama 1968-ban elhagyja őket (belefáradván az életbe, 89. életévében öngyilkos lesz). S bár fia közvetlenül nem volt „vétkes” halálában, mégis örök lelkifurdalás gyötri: édesanyja a szeretetlen, hajszás világnak üzent ily módon hadat. Gyászversek sorában állít emléket „a hiábavalóság Niagaráján” aláhullott életnek (Örökperc c. ciklus, Hajszálhíd 1970)

BBC-beli munkájához kapcsolódóan Határ Győző' élénken részt vesz az angol színházi életben is: végigüli a legizgalmasabb kortárs-bemutatókat H. Pintértől Osbome-ig, Beckettig, Benettól N. F. Simpsonig, Bamesig - s ez óriási hatással van alkotói szemléletmódjára is. A 60/70-es évek fordulójára az abszurd inspirációjára kialakul saját drámaírói eszköztára - ezoterikus minidrámák sorát úja, többnyire itt is a halál felől közelít az Élet alapkérdéseihez (Sírónevető I-II. München, 1972). Emellett 1962-től éveken át folyamatosan fordít karácsonyra-húsvétra egy-egy angol misztériumjátékot a Rádió számára (összesen 8-at); ezeket maga rendezi, válogat hozzájuk aláfestő zenét, s előadásukba a BBC minden magyar munkatársa bekapcsolódik, így az ünnepeket meghitt közösségben élik meg minden esztendőben.

Természetesen, az emigráns csoportosulásokkal is eleven kapcsolatot tart fenn Határ Győző - univerzális alkotótehetségét, mély élettapasztalataiból fakadó bölcsességét, rendkívüli műveltségét becsülik. Az emigráns periodikák (a müncheni Látóhatár - Új Látóhatár, az 1957-től Londonban, majd 62-től Párizsban megjelenő Irodalmi Újság, a párizsi Magyar Műhely, a hollandiai Mikes Kelemen Kör, a stockholmi Magyar Intézet kiadványai stb.) számot tartanak írásaira, s mint „rangidős” szellemi doyent tisztelik. Kapcsolatépítésre ő maga is sűrűn át-átugrik Párizsba, Stockholmba, Amsterdamba, Göteborgba, Oslóba. Otthonukban Piroskával gyakran vedégül látják a sors- és pályatársakat-Párizsból Gara László mellett a ^mühelyesek”, Stockholmból Thinsz Géza, Amerikából Fenyő Miksa, Makkai Adám és még sokan mások megfordulnak náluk. Gyakran szerveznek irodalmi esteket, amelyeken Piroska a művek tolmácsolásában előadóművészként közreműködik.

A friss emigránsok közül legelsőként Határ Győzőtől ad ki francia kiadó regényt francia nyelven - jóval hamarabb, hogysem azok magyarul megjelenhetnének. Gara László közvetítésével már 1963-ban megjelenik a Pepito és Pepita (Párizs, Julliard K); ezt követően 1970-ben az Anibel I. könyve (Napsütötte zápor) mint önálló mű (Denoél K), illetve 1972-ben az Archie Dumbarton (u. o.) - mindezek magyarul csak 1983-84-ben!

Rendszeresen részt vesz a párizsi Magyar Műhely 1972-től Marly-de- Roiban szervezett találkozóin („közös értékrend, közös avantgárd életérzés, közös célok - jóleső érzés volt egy-pleiadeban lenni velük” - III. 150. o.). A nemzetközi PÉN világkongresszusain is sűrűn szerepel előadásaival; átfogó világlátása, intellektuális érzékenysége és igényessége, pártatlan ítélőképessége folytán általánps tisztelet és elismerés övezi.

1970-ben Makkai Ádám többhetes amerikai előadókörutat szervez számára Hajszálhíd c. verseskötetének megjelenése alkalmából. Összesen 12 városban - „a szittya gócokban” - közel 40 irodalmi estet tart, mindenütt a magyar diaszpóra vendégeként. Óriási „eszmei” és anyagi sikert arat, amely a továbbiakban bázist teremt saját könyvkiadásához („Megcsináltam a sze901