Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam"
G. KOMORÓCZY EMŐKE Rajongtam a járatlan utakért, érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam” HATÁR GYŐZŐ: ÉLETÚT I-III. (Életünk Könyvek, Szombathely, 1993-94-95.) Jia igaz, hogy a halálpercenetben a széthulló tudatnyaláb előtt a teljes emberélet végigvillan, akkor az önéletírás: lassított halál” (III. k. 410. o.) Határ Győző ÉLETÚT-trilógiája, amelyet 1988-ban mondott magnóra Kab- debó Lóránt irodalomtörténész professzor kérdéseire válaszolva, valójában az egész XX. századi humán beállítódást! középeurópai értelmiség „sorstörténete”. Ebben persze fontos szerepe van az interjúkészítő pontos, célratörő' kérdéseinek is, aki nem engedte, hogy az emlékezésfolyamban a „mellékágak” fontosabbá váljanak a fősodornál, s így a múlt-idézés parttalanná és szubjektív élmény-feldolgozássá szélesüljön. Az elénk táruló, páratlanul izgalmas életanyag hátterében kirajzolódik a század egész történelmét irányító „ördögi mechanizmus”, amely a totális diktatúrákat szervezte-fenntartotta, s amely mindenfajta személyiség-erő megfullasztására, likvidálására törekedett, mert csak így tudta „agytalanítani”, magasabb emberi lehetőségeitől megfosztani a közemberi világot is. A lázadó szellemnek még az irmagját is szerették volna kiirtani, s „eretnekének nyilvánították mindazokat, akik ragaszkodtak szellemi függetlenségükhöz, s nem hunyászkodtak meg sem a jobb- sem a baloldali „parancsuralmi rendszerek” előtt. Az író sorsa mindazokét reprezentálja, akik nem viselték el a szellemi „gleichschachtolást” sem a 30/40-es, sem a 40/50-es években - azaz sem Hitler, sem Sztálin rémuralmának idején. „Egy olyan országban, ahol a lakosság 10%-át (kerek milliót) sajtoltak át a fegyintézetek és börtöntáborok húsdarálóján - hja nem a kivétel vagyok, hanem a szabály” (I. 7. o.). Az élmény-feldolgozás módja racionális - sem önsajnálat, sem nosztalgia, sem önmaga iránti elfogultság, de még csak „megkínzói” iránti gyűlölet sem homályosítja el az író látásmódját; objektiven analizálja azt a társadalmi folyamatot, amelyet a személyes heroizmus egyre kevésbé tudott befolyásolni, hiszen az egyén mozgásterét mindjobban behatárolták a külső erők által megszabott kényszerpályák. Ugyanakkor a teremtő szellem nem viselte el e korlátokat - ezért vált lázadóvá („szent lázadások” voltak ezek - ahogy Ady megénekelte); vagy ha nem akart felmorzsolódni, az irónia védőpaizsát vonta 891
