Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Határ Győző: Szentföld a Föld
KÖSZÖNTJÜK A 85 ESZTENDŐS SZERZŐT HATÁR GYŐZŐ Szentföld a Föld* Előszó Wer zwei oder gar drei Generationen des Menschengeschlechts erlebt, dem wird zu Muthe, wie dem Zuschauer der Vorstellungen der Gaukler aller Art in Buden, während der Messe, wenn er sitzen bleibt und eine solche Vorstellung zwei oder drei Mal hintereinander wiederholen sieht: die Sachen waren nämlich nur auf Eine Vorstellung berechnet... Schopenhauer, Parerga und Paralipomena II. § 157. A paksaméta, feladó megjelölése nélkül, a reggeli postával érkezett. A postásnak aláírtam a vényt (ajánlott küldemény volt), becipeltem a többivel és eleinte félretettem, lévén ez a legnehezebb és a legvastagabb. Előbb a leveleket vettem sorra s csak aztán kezdtem mustrálni a csomagot. Idegenkedve forgattam: „levélbomba”? Úgy is bontogattam, mint aki felkészül rá, hogy a titkos szerkentyű tépőragóra jár és mihelyt a száját felszakítom, a szemtex-töltet az arcomba robban. Nem robbant az arcomba ugyan: de alighogy lesimítva íróasztalomon, pergetni-szemelgetni-kóstolgatni kezdtem, be kellett látnom, hogy ilyen néma robbanást még nem hallottam. Egyenesen az arcomba robbant, csakhogy másképp - amilyen másfajta töltet ez a szemtex volt és persze azzal kezdte, hogy máshogyan robbant. Nem hogy én, de anyától született ember gyermeke ilyenre nem számíthatott. Könyvnyi terjedelmű volt a paksaméta, szerzője ismeretlen - legalábbis kilétének sem akkor, sem később nem jöttem a nyomára s ha feladójával történetesen azonos volt-légyen, akkor sem jöhettem rá, hiszen a pimasznak volt annyi magához való esze, hogy a postai vényen feltüntetett kiadó is „fal” volt - nemlétező utca, házszám - minden hamis. Az elsőkét-három oldal felkeltette érdeklődésemet. Tíz oldal után tágra nyílt a szemem s úgy faltam a szöveget. Húsz oldal után nem tudtam sem köpni, se nyelni. Az ötvenedik oldalnál a telefon után nyúltam és ügyvéd-cimboráim valamelyikét akartam feltárcsázni, hogy jogtanácsot kérjek. Aztán visszaejtettem a kagylót és száz oldal után kétségbeesetten visszasüllyedtem a karosszékben: olyan volt, akár a komputer vírusa. Kiürítette „merevlemez-memóriámat”. Lebénított. Kétséges volt, hogy az adott esetben valamit is tehetek. Ide jutottam: „adott eset” lettem, amin változtatni nem lehet. Akárki * szemelvény a szerző készülő könyvéből 880
