Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Serdián Miklós György: Berger
Az ávós humorzsák jutott eszébe, hátha kiszórják a tartalmát megint; állj fel a székre, durr egy pofon, szállj le a szákról, durr egy pofon, mért nem állsz a széken, durr két pofon, ha egyszer megaszontuk neked, hogy ne állj azon a rohadt széken, mert az asztal közepére se szarunk, akkor, na, durr sok-sok pofon...- ... de én csak i-i-izé...- I-izé, mi-izé. Hülye vagy és da-da-dadogsz is. Kuss. Ki leszel meszelve. Te féleszű léhűtő - mondta a már említett szintén kreolos fiatalember, aki a Hóhér névre hallgatott, és nem szoláriumozott sokat, csak fehérjedús étrendet tartott, valamint a Börtön Újságot olvasta kisebb- nagyobb megszakításokkal.- Nem történt semmi. Csak ismerkedni akart a fingilingi - mondta Berger a köpcös mukira bökdösve a maradék kisujjával, mert a többivel a fogait igazgatta. Zombi közben előzékenyen simogatta a sértett fél hátát, gumimacival kínálgatta és nyájasan heherészett. Érezte, hogy nem frankó, amit előad, de erőlködött.- E-e-elnézést. Hehe-he-he. Bo-bo-bocs... Ez tényleg nem komplett; lever egyet, aztán puszi, simi, nyali, gumicuki, brrr, ez már nekem is sok ... diliházba kerültem, gondolta Berger, és tényleg nem járt messze az elképzelés a valóságtól. Egy elvarázsolt misztikus piperkőc libegett be a terembe.- Sajnálom. Bonzsúr. Igazán nagyon sajnálom. Érezze otthon magát nálunk - raccsolta a különleges népi csótány.-Tengermély hódolatom, drága művész úr - hebegte magánkívül Berger, a meghatottságtól elcsukló hangon, mert ő sem akart lemaradni, ha már a sors ilyen kegyes volt hozzá, és ennyi súlyos elmebeteggel összehozta; minden különösebb kérvényezés nélkül. Változó világ, sokak szerint mozog is, de ezek csak a saját szarukat főzik puhára egymás közt, és közben vadul folyóiratot szerkesztenek a más pénzén, gondolta Berger, de ez abszolút nem tartozott ide, amit később ő is belátott, és a bal szemét kezdte dörzsölni emiatt, hogy végre beimád- kozza a még jobb szerencsét. Sose volt elég... Ától cettig végigmustrálta a tagot. A burájáról ítélve valami kiszuperált nepper lehet... de rendesen megszaladt nekije ... a göncei pedig enbéegyes kamuk ... tuttifrutti .. ilyen papagájt még a pijáfban sem látni minden hajnalban, gondolta Berger. Persze nehéz volt nem lekottázni kapásból, hogy itt komoly gázok lesznek áz arcokkal, és egy az egyben a nagy szőrös mancs jelent meg lelki szemei előtt, és a szorítást is érezte az altestén, hogy hatalmas mogyorózás lesz, ha nem vágja haptákba magát az első röffentésnél. Várakozó álláspontra helyezkedett.- ... hallgatom, csupa füldugó vagyok, kedves, aranyos barátom - mondta két- és mélyértelmű tagoltsággal a tenyérbemászó pacsulikirály.- ... akarom mondani, hogy tisznyeletem, és talán ha lenne kedves kivételesen beavatni... a titokba, hogy hogyan kerülök ide? 873
