Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Beszédes Attila: Újvidéki napló II.
hét sor komolyabb dolgokra az iskolákban, hiszen az iskolák változatlanul tele vannak katonákkal, kaszárnyák helyett iskolákban vannak elhelyezve szinte az egész országban.- Hiszen a tanárok is csak úgy juthatnak be az iskolákba, ha előzőleg igazolják magukat! Nem lehet minden diákot igazoltatni! - mondta erre az egyik tanár ismerősöm, ahol az iskolát „testvériesen” megosztották egymás között a tanárok és a katonák. Szintén ő mesélte, hogy akkor, amikor ő az iskolába látogatott, már délután volt, és a katonák még aznap egy falatot se ettek. Mivel ők nem hagyhatják el az épületet, az ismerősömet kérték meg, hogy vegyen nekik egy kis kenyeret az üzletben. Persze nem volt elég pénzük, így az ismerősöm toldotta ki a fizetést a saját pénzéből, pedig - nyilván mondanom se kell - neki sincs sok a zsebében. Aztán, már ha pénzről van szó, elmondom, hogy bizony az este nálunk is egy kis vita alakult ki, hogy mennyi pénzünk van. Apám ugyanis elkezdte mondani, hogy milyen sokat telefonálunk, hogy mennyibe kerül az üzemanyag, mire én felbőszültén reagáltam:- Te sohase számolsz reálisan. Most például nem is lehet üzemanyagot venni, meg telefonálni se lehet, te meg ezeket is felszámolod költségnek! - mondtam. Viszont akárhogy nézem, be kell látnom, hogy valójában azért bőszültem fel, mert neki volt igaza. Hiszen a barátom is arról panaszkodott, hogy az apjának, aki egy jólmenő állami gyár technikai igazgatója, a napokban startban kijelentették, hogy háborús célokból kifolyólag felére csökkentik a fizetését, ami már most nem több 90 DM-nál. És mi lesz még ezután! A magyarországi utunkat is pl. úgy szeretnénk megszervezni, hogy az útiköltségeket az onnét hozott apró áru eladásából tudjuk fedezni. Persze ez is nagy kockázattal jár, mert mostanában itt megszigorították a fekete kereskedelem elleni büntetéseket. Hallottam pl. egy olyan esetről, hogy egy ember kiállt az utcára eladni néhány liter üzemanyagot. Odajött hozzá egy civilbe öltözött rendőr, és megvett tőle 4 liter benzint 20 DM-ért. Ezután rögtön megjelent a többi rendőr, akik bevitték az állomásra, jól megverték, és a katonai rendőrség azonnal el is ítélte, figyelem!, 5 év börtönre! (Egyébként most már mindössze 20 liter jár havonta egy személyautóra. Mennyire elég az?) Aztán el szeretném még mesélni, hogy a szomszédasszony arra a következtetésre jutott, hogy a falkában portyázó kóbor kutyák 10 perccel a bombázás előtt mindig nagy ugatásba kezdenek, amiből pontosan lehet tudni, mikor fognak megszólalni a szirénák. Azt találgattuk a barátommal, hogy milyen logika lehet ebben a jelenségben, viszont nem jutottunk annál tovább, hogy az állatok nyilván előbb meghallják a repülőket, mint mi, emberek, ami azonban egy cseppet sem biztos. Újvidék, 1999. 05. 7. A HÁBORÚ 45. NAPJA Aztán valahogy (nagy nehezen) elérkezett az út előtti készülődés nagy napja. Pakolgattunk, és közben sokat gondolkodtunk és okoskodtunk, mert azért nem volt mindegy, hogy mit pakolunk és hogyan. Egyrészt úgy gondoltuk, hogy mivel odaát nem lesz sok pénzünk, jó lenne minél több élelmiszert stb. itthonról magunkkal vinnünk, hogy ne kelljen ott sok pénzt költeni, mert 836
