Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Beszédes Attila: Újvidéki napló II.

már azzal a szándékkal, hogy nem is haza megyek, hanem csak összepakolni, aztán szökünk át a határon Magyarországra.

És engemet akkor úgy elöntött a szomorúság, mint talán soha eddig. Én szomorú voltam, pedig egy kis jövő, remény volt előttem, még ha egy egész világot is kell cserélnem. Idegenek voltak Újvidéken az utcák, ahol felnőttem, a szobámban a tárgyak, amelyeket megszoktam, mint egy teljesen idegen világ. (Aztán gondoljunk bele, milyen lehet azoknak, akiknek nincsen ilyen halvány lehetőségük se, mint nekünk. Milyen lehet a katonaköteles munka- nélküli férfiaknak, feleségeiknek, gyermekeiknek, akiknek még ilyen menekülési lehetőségük sincs.)

Szomorú voltam, viszont elkönyvelhettem egy kis örömet is a lelkemben, hiszen rájöttem, hogy ebben a nagy bajban nem vagyok azért teljesen egyedül. Rájöttem ugyanis arra, hogy menedéket keresve a háborútól, közelebb kerültem a „nagylányomhoz”, akivel már két éve járok, de akivel az év nagy részében csak hétvégeken találkoztam, hiszen ő másik helységben dolgozik. Most, amióta dúl a háború, nem dolgoznak az iskolák (iskolapszichológus a foglalkozása), több volt a szabadideje, így majdnem teljes egy hónapot tölthettünk együtt, sokat figyelve egymásra.

C.-ban már az a gondolat is felmerült, hogy úgy távozzunk az országból, hogy előtte házasodjunk össze. Valóban jó gondolat, lehet, hogy még nem ért meg igazán a helyzet, viszont, még ha meg is ért volna a belsőnkben, nem lehetett volna kivitelezni a külső világban, hiszen ma már ilyesmit se lehet csinálni ebben az országban. Egyszerűen azért, mert az, aki ma lakodalmat akar szervezni itthon, 1000 DM-át kell, hogy fizessen az államnak, és a lakodalom csak rendőri felügyelet alatt bonyolódhat le, úgy, hogy a lakodalmas menet minden 15 méterén felfegyverzett rendőr kell, hogy biztosítsa a rendet. Mert ugye addig, amíg a légiriadó tart, tilos gyülekezni.

Persze valaki azt gondolhatja, mégis jobb megfizetni a lakodalom árát, hiszen akkor már egy kis húshoz juthatnánk, s egyúttal el lenne intézve a lakodalom ügye. Mi a logika ebben? Egyszerű. A leendő apósomnak pl. az a baja, hogy már szinte nincsen mit enniük (pénz helyett valami élelmiszercsomagot kaptak a munkahelyükön), de nem merik levágni a vágásra szánt borjút, mert akkor nem tudnak mit kezdeni a temérdek hússal, hiszen eladni csak ár alatt lehet, viszont a mélyhűtőben veszélyes tárolni (100-200 kg) húst, mert bármelyik pillanatban elvehetik az áramot, és akkor mind tönkremegy.

De mi még egyelőre, hála Istennek, nem éhezünk. Bevásároltunk tartalék élelmiszerből, aztán most mivel nem járunk ki olyan intenzíven, mint régen, sokat tartózkodunk otthon, sokat is eszünk. így sokan meg is híztunk. A cigisek nem cigiznek a hiány miatt, így nekik még egy okkal több van az evésre, mint nekünk.

A barátom pedig azt mesélte, hogy a munkahelyén már régóta nincsen munka (tévészerelő), így a munkások unalmukban esznek, isznak. Persze isznak is, mert a sörgyárakat még nem bombázták le, a sör pedig igen jól jön pl. azoknak, akik nem tudnak nyugodtan aludni éjszaka a bombák hangja miatt. (Én is ezek közé tartozom, nagyon éberen alszom, és a legtöbbször úgy volt, hogy az éjszakai (1-2 órakor) bombázás után úgy felébredek, hogy már nem tudok újra elaludni. Mivel haszontalanul nem szeretek forgolódni az ágy828