Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Marko Gancsev: Tavaszi medál; A természet (versek)
MARKO GANCSEV Tavaszi medál ím, hát tavasz van. Sietek kitüntetésemért - a vízesés ezüst medáljáért. Platánok foglalatába van zárva, az alkony s hajnal polírozta. Gyöngyvirágok csöpp csengetyűikkel jeleznek a madarak kórusának - zendítsenek rá. S a dalt mindahány fa visszhangozza. A patak kék zászlója s az ég selyme egy irányba fodroz. Bölcs baglyok szárnyukat csattogtatják, hívnak odvaikba: - Gyere! Itt elnyered jutalmad: szent leszel, és mégis észrevétlen maradsz... Megyek is, megyek érte, mert legnagyobb jutalom, hogy élek. A természet Ifjúságunkban, rövid gyermekkorunk idején a természet közömbösen hagy bennünket. Érdekesebb dolgok izgatnak, mint a hajnal, az alkony, mint a madárdal. De ahogy éveink telnek, egyszercsak megállunk egy ösvényen és hosszan elnézzük, hogy a szél mint rengeti a fellegek sátrát. A máskor jellegtelen eső hirtelen illatot áraszt, míg fel nem szárítja a füveket és az utat a pávafarkú szivárvány.
