Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Georgi Misev: Ne firtasd az első milliót!

- Mérd fel a terepet, szabad kezet kapsz, tedd a dolgod; első vázlat, munkaterv, infrastruktúra stb., neked nem kell elmagyaráznom.

Megkérdeztem, hány négyzetméter alapterületű legyen az épület. Csak hogy mondjak valamit.- Hogy hogy hány négyzetméter? Hát amekkora az egész terület!- Dehát az háromezer négyzetméter...- Négy! - ordított fel négy ujjával az orrom előtt hadonászva. - Hej, ti építészek! Azt hittem, jobb térérzéked van.

Lenyeltem a sértést és csak abbéli kétségemnek adtam hangot, hogy ebből valami remekmű sikeredhet, mégiscsak négyezer négyzetméter beépített területről van szó!- Naná! - kiáltott fel, és ismét jó kedvre derült. - Ha lúd, legyen kövér is. Egyébként, nagyon bukom a hóbortosokra. A cégemet is „Kövér lúd”-ként akartam bejegyeztetni, de valaki már megelőzött. De ezt csak úgy mellesleg mondtam.- Ez jó sokba fog ám kerülni... Egy ekkora alapterületű...- Ki beszél itt pénzről? Az a lényeg, hogy a munkádat elvégezd. Dolgozni kell, építészkém, nem gondolkozni. Mi csak tegyük a dolgunkat, gondolkozzanak a többiek! Gyere az irodámba, megmutatom, milyen terveket hoztam össze...

A kocsik a telek alján vártak ránk, az ő grafitszürke Audija és a két testőr Cherokie dzsipje. Beült a sofőr mellé és nagylelkűen meghagyta nekem a hátsó ülést. Az alkotók iránti tiszteletből, mint mondta. Megfordult a fejemben, hogy biztonsági okokból is tehette: annak idején a pártvezérek is mindig máshová ültek autójukban, hogy megtévesszék az esetleges támadókat.

Az út a városka szélén át vezetett a főváros felé. Az őszi fák aranyló koronája alatt hajtottunk, a lehullott falevelek kavarogtak a dzsip utáni forgószélben, a kereszteződésekben leállított kocsik várták, hogy elhaladjunk; fényszóróikban alig titkolt irigység villant meg. Már nyugodtan szunyókáltak a környék házikói, nyaralói és szabványgarázsai, a szériagyártás sikertelen modelljei. Feltűnt egy bádogbungaló.- Bungaló! - csodálkozott rá Ajmanov; tekintete szüntelenül a környező vidéket kémlelte, semmiről sem akart lemaradni. - Hej, hej, bungaló - fakadt dalra. - Hogy senkinek sem jutott eszébe a bungalóról dalt írni! Az ördögbe is, majd én megpróbálom! Látod, hogy megy ez nekem!... Fiatal koromban, építészkém, az volt az álmom, hogy rendező legyek. De azon a szemétdombon már túl sok kakas kapirgált. így hát úgy döntöttem, keresek egy másikat. Az üzleti sikerek csak a szemétdombokon múlnak, nekem elhiheted. Én mindig megtalálom a megfelelő szemétdombot. Az emberek ki tudja, miket nem hordanak össze, pedig én vagyok rá az élő példa, hogy az első milliót a semmiből is össze lehet hozni. Nem fogod elhinni, de én 220 régi levával indultam. Azt is a feleségemtől kaptam, hogy vegyek egy pár dolgot a lakásba. Én meg belevágtam az üzletbe!- Hé, főnök! - kiáltott fel lelkesen a sofőr. - Már vagy századszorra hallom ezt, mégsem tudom megállni... Te egy zseni vagy, főnök!- Te csak vezess, Szofroni, neked csak az a dolgod! - oktatta ki Ajtanov.

Irodája a belvárosban volt, a vásárcsarnok mögött, egy, az állandó nyeséstől és a benzingőztől megnyomorodott, tönkretett fákkal szegélyezett, om801