Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Georgi Misev: Ne firtasd az első milliót!
GEORGI MISEV Ne firtasd az első milliót! Az enyhén lejtős telek helyén valamikor szántóföld volt, nyugati oldalán fenyősor fogta fel a hűvös szeleket. A domb déli lábánál, a zöldben városka bújt meg, távol mögötte pedig a főváros peremkerületének panelházai fehérlettek.- Na, ehhez mit szólsz, építészkém? - nézett rám diadalittasan Ajmanov. - Belevaló hely, mi? Csak azt ne kérdezd, mennyibe került nekem, hogy ráte- hessem a kezem! Nem kérdezem. Úgysem mondta volna meg nekem. És nem is érdekelt annyira. Én csak egy építész voltam, csak azért hívtak ide, hogy felmérjem a leendő építkezés helyét. „Ne firtasd az első milliót!” - csengett a fülemben az irodánkban mostanában népszerű poén. Már régóta hozzászoktunk, hogy a terveket rajzolva csak az egyenesekre és a térfogatokra, az arányokra és részarányokra gondoljunk, és ne kérdezzünk semmit.- Szóval ez a chateau helye - folytatta az üzletember. - így fogjuk hívni, mert vár az már van egy Dragalevciben és nem szeretném, ha összekevernék őket!... - Bevallom, annak idején tudtam, hogy mi az a chateau. Az unokahúgom elvitt egy cukrászdába és valami krémet vagy fagylaltot rendelt; na akkor hallottam először ezt a szót. Amióta ismertem, most hallottam először emberi hangon beszélni. A szókincse eddig csak banális sablonkból, öntudatlan felkiáltásokból, szertelen ujjongásból és szűnni nem akaró nevetésből állt. Amikor kacagott, arca kikerekedett, szemei még mélyebbre süllyedtek a hatalmas könnycseppektől áztatott bőrredők között. Egy tehetős ember nevetése volt ez, akinek nem kellett a körötte lévők véleményével törődnie. A fenyőfákra nézve elkomorodott.- Egyre jobban bosszantanak - mondta. - Ezek a fenyők. Azt akarom, hogy a chateau uralja a terepet, jó messziről is látni lehessen. Mondjuk a Nevszki- székesegyház kupolájából. De ezt egyelőre pótolhatjuk valami hegyes csúccsal, valami gótikussal, így hívják, nemde? Helyeselve bólogattam.- Az építészet megkövesült zene! - mondta, visszatérve szokásos stílusához. - Beleolvasgattam én a dologba... Megmutatok neked az irodámban néhány dolgot, amit akkor dobtam össze, amikor megszállt az ihlet. Mert lehet, hogy a biznisszel foglalkozom, de néha kész Newtonná változom a kádban... Arkhimédészt akart mondani, de mindegy. 800
