Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Atanasz Dalcsev: Epitáfium; A szegények emlékei; Varjak (versek)
ATANASZ DALCSEV Epitáfium Ki szabadságért küzdvén elesik, bárhol vesszék is, testvér mind velem. Vér szerint. A kiontott vér szerint. 1956. A szegények emlékei Aki szegény, mélyebben éli meg életét és gazdagabb emlékekben. O, míg csak él, emlékezni fog mindig arra az esetre, amikor nagybátyja - még legényember - jött szabadságra a frontról, s vitte az egész családot sörözőbe: emlékszik a hatalmas üvegkorsó szögletes és verejték-hűvös tapintására, a keserű sörízre és a sebekre, miket a pirított mandula sója ajkain mart; emlékszik a kihalt utcák döbbenetére, amiken hazafelé öccsével átkopogtak, ki elaludt anyja ölében. Avagy a nagymosdások! mikor a mosóteknő előtt térdelt, feje a fateknő fölé görnyedve, dereka meg jól beszorítva anyja térde közé, s minden bögre rádöntött forróvíztől, azt hitte, menten megfullad, utána pedig, már megsikáltan, a szappan habja fülében még egyre pattog... Nos, egy tehetős gyerek, ki szüleivel gyakran jár vendéglőbe és otthon fürdőszobájuk van, nem tud ilyen emlékeket raktározni.
