Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Konsztantin Delov: Betlehemi éjszaka; XXX (versek)

KONSZTANTIN DELOV

Betlehemi éjszaka

Kétélű kardok éjjele ez.

Kilencvenkilenc álmot lát minden százados,

s a felderítők elbizonytalanodnak a csendben.

Forrás, sőt felhő még csak a víz,

mely egyszer majd a Jordánt dagasztja.

Az utak is elvesztik nevüket, s a vándorok sorsuk felől tudakozódnak.

Pedig duzzadt a tőgye ennek az éjnek.

Nem minden mag kell ki majd, mit elvetettek. Nem a meghívott - az elhivatott jön el.

Vajon mi lehet most a fával, mi elindul majd a Golgotára, s rostjaiban a nedvek hogy nem apadnak el. Milyen sors vár rád - gyengédebb, kegyetlenebb ki meg sem születtél, máris megfeszíttettél. Valahogy mégis túléljük ezt az éjt, elfelejtjük és megénekeljük majd.

A reggel pora majd ránk permetez.

S tövis is akad a koronához e réteken, hol annyi a virág.