Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Konsztantin Delov: Betlehemi éjszaka; XXX (versek)

KONSZTANTIN DELOV Betlehemi éjszaka Kétélű kardok éjjele ez. Kilencvenkilenc álmot lát minden százados, s a felderítők elbizonytalanodnak a csendben. Forrás, sőt felhő még csak a víz, mely egyszer majd a Jordánt dagasztja. Az utak is elvesztik nevüket, s a vándorok sorsuk felől tudakozódnak. Pedig duzzadt a tőgye ennek az éjnek. Nem minden mag kell ki majd, mit elvetettek. Nem a meghívott - az elhivatott jön el. Vajon mi lehet most a fával, mi elindul majd a Golgotára, s rostjaiban a nedvek hogy nem apadnak el. Milyen sors vár rád - gyengédebb, kegyetlenebb ki meg sem születtél, máris megfeszíttettél. Valahogy mégis túléljük ezt az éjt, elfelejtjük és megénekeljük majd. A reggel pora majd ránk permetez. S tövis is akad a koronához e réteken, hol annyi a virág.

Next

/
Thumbnails
Contents