Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Peter Alipiev: Ősz; Bach; Betegség; A kutya (versek)
Betegség Kóroktól gyötört, görnyedve fekszik, kétrét, befelé néz csak, megalázottan - sebzett linódként hol pihenhetne pazar otthonában? A parkettán drága bőrök a szobában, nem mind az ő diadalma persze, hajtókkal, hanem ajándék, de milyen! Ám sokkal nem kecsegtet már e jólét - hol az élet? Gépek a nagy házban, drága prémek, díszes könyvek a könyvespolcokon, öt köztük saját műve, ciráda a lapokon, garázs és tarka csempés fürdőszoba, sok pénz, sok-sok ing - már mind az ördögé, oda, múló öröm, múlandó múlt. Pedig szegény volt hajdan, ahogy mondják: munkára termett legény. Ám ő kijátszotta az életet. S mi végett? Végül Golgotája lett. Kockáztatott, játszott, hosszan alakoskodott, s végül mindez édes elégültségbe csapott - elfedte, eltakarta eredeti célját. S most fekszik döbbenten, s a kérdésen nem lát át: ugyan miért élt, miért írt oly fejetlenül, ha most az ördögé minden, s minden összedűl? A kutya Széttépett volna bizonyára. Mikor követ dobtam felé, odarohant és megszaglászta: kő-e valóban, vagy kenyér. Ez azt jelenti: legbelül nehezen dönt rossz s jó felől. Kiss Benedek fordításai 787
