Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - SZEMELVÉNYEK A MAI BOLGÁR IRODALOMBÓL - Juhász Péter: Triptichon
JUHÁSZ PÉTER Triptichon SZÁRNYASOLTÁR PETAR ALIPIEWEL Paraszt Apolló Immár három évtizede, hogy Petar Alipiev éles, vesékbe látó tekintete az ódon, XIV. századi várnai templom félhomályában is észrevette: az Atanasz Dalcsevről felolvasott esszémnek már az első szavai is több ráncot vettek a jelenlévő Eliszaveta Bagrjana és Mladen Iszaev arcára, mint a fölöttünk elzúgott hetvenegynéhány év. Pedig igazán ártatlanul kezdtem: „Tulába nem kell szamovárt vinni, mondja egy orosz közmondás. Mit hozhatnék én, bul- garista önöknek, Bulgáriába? Önök jobban ismerhetik a bolgár költészetet, mint én. Hiszen közelről a legkisebb részletek is jól láthatóak. Távolról viszont... A csúcsok rajzolódnak ki jobban. Bizonyára a távolságnak köszönhető, hogy a háború után én írtam először a bolgár költészet legmagasabb csúcsáról, Atanasz Dalcsevről.” Petar Alipiev életműve a bolgár költészet vonulatának másik hasonlóan kimagasló csúcsa. Dalcsev verseinek méltó társa az olykor misztikus szférákat is érintő, a lélek és a természet harmóniáját hirdető filozofikus lírája. Nem szimbólumokkal dolgozott, hanem bizonyos motívumokat alakított ki, amelynek némelyike egész költészetén végigvonul: pl. kérészélet, a tücskök idők végezetéig ismétlődő dala, az örök természet nagy lelke, aszott fűszál vagyunk a végtelen időben - mind-mind a lét örök mozzanatai. Egy-egy mély gondolatát: pl. az anyagi és az emberi természet erőinek harmonizálása, beleolvadás a hatalmas világlélekbe stb. csodálatosan tömör természeti képekbe rejtette. Csaknem kizárólag képekkel fejezte ki magát. Minden verse egy-egy reális kép, de egyben jelképes is, szembetűnő erős intellektualizmusa. Ezért lepődtem meg, amikor négy évtizeddel ezelőtt a Cseh Kulturális Intézet egyik fogadásán megpillantottam. A jólfésült, könnyed és megnyerő modorú vendégek sürgölődő-forgolódó körén kívül kissé félrehúzódva állt, egyedül, sorsába merülve. Másodkézből tudtam, hogy Puskin, Lermontov, Bums, Petőfi, Vazov és Dalcsev, Bach és Beethoven rajongója. S meglepett, hogy arca szemcsés gránittömbjén kicsorbult a kultúra köszörűje. Hasonló aszimmetriát egy alkotó testi alkata és intellektuális és művészi habitusa közt csupán Zahari Sztojanov művei és fényképei egybevetésekor láttam. Úgy látszik, hogy ez a gránitkeménységű első generációs entellektüelekre jellemző. Minden porcikája: erős, zömök testen az erős fej, a sűrű, bozontos haj, a hatalmas, telt arc, a széles száj, a vastag, érzéki ajkak - mind-mind paraszt ősei életerejéről és lel- kületéről árulkodott. Elnéztem széles vállú, tagbaszakadt termetét, nehézkes 788
