Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Kovács Sándor Iván: A "Vépi Vénusz" költője: Kőszeghy Pál
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN A „Vépi Vénus” költője: Kőszeghy Pál A felföldi Kőszeghyek Bercsényi Miklós familiárisai voltak, Pál mint „komornyik” (ez akkoriban bizalmas titkárt jelentett) szolgálta Rákóczi fejedelem hadvezérét (született 1665 körül, meghalt 1703 után). Lánya, Kőszeghy Zsuzsi ifjú udvarhölgyként Bercsényiékkel együtt került Rodostóba, s amikor a gróf másodszor is megözvegyült, habozás nélkül hozzáment feleségül. A tébláboló szerelmes Mikes Kelemen hoppon maradt, már csak gúnyolódhatott a negyvenévnyi korkülönbségen: „ha hatvanhoz közelítünk is, de a bárányhúst csak szeretjük (...), a vőlegényt, vagyis inkább vőembert most a köszvény nem hábor- gatja, és Zsuzsiért gyakrabban megmosdik”. Zsuzsi a következő, 50. levélben lesz grófné (1723), de csak két évig tart a harmadik Bercsényi-házasság. Amikor Bercsényi 1725 őszén meghal, mintha testamentumában viszonozná Mikes levélfullánkjait: ráhagyja második feleségének nádpálcáját. De nem hagyja rá Zsuzsit, akinek esze ágában sincs tovább hallgatni a „tenger mor- molását”. A szegény Zsuzsik így viselkednek a táborozáskor és az emigrációban: Kőszeghy Zsuzsanna sem új féijet akart, hanem szabadságot, otthagyva minél előbb „Ázsiának földét”. Erre már 1726-ban sor kerül. A megsebzett Mikes az utolsót sóhajthatja utána: „a kis özvegy Zsuzsi készül, és valamennyi portékáját látom, hogy ládában tészi, mintha annyi kést verne a szívemben” (75. levél). Zsuzsi grófné Rodostóból Lengyelországba megy: „Jaroszlavban, az emigráció lengyel telepén élt 1750-ben bekövetkezett haláláig” (Hopp L.). Kőszeghy Zsuzsi egyik ládájában lapult egy kézirat: apjának, Kőszeghy Pálnak Bercsényiről szerzett eposza, az ún. Bercsényi házassága, amelynek ajánlása a második feleségnek, Csáky Krisztinának szól. Mivel az eposznak sem Bercsényi ifjúságáról és vitézkedéséről szóló első részét, sem a másodikat nem ismeijük (ez a Homonnai Drugeth Krisztinával kötött első házasságot énekelte), joggal feltehető, hogy Csáky Krisztina révén jutott Rodostóba, majd pedig az elhunyt jaroszlavi emigránsok holmijait megvásárló lembergi (Ivovi) ószeresektől (újabb vétel után) a varsói Krasiríski-könyvtárba. A két másik eposzrész híján csonka kéziratot (amely a második világháborúban megsemmisült) Thaly Kálmán adta ki 1894-ben, s úgy véli: „az egyes levelek között jegyekként található selyemszálak, hímzetfoszlányok és selyemszövet-darabkák bizonyítják, hogy e házassági éneket nők olvasgatták, női kezek forgatták”; azaz Csáky Krisztina és maga Kőszeghy Zsuzsi, Mikes múzsája. A főku- ruc Thaly a filológia aggálytalan „labanca” volt: az önkényes kurziválásokon 756
