Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Valuch Tibor: Az életpálya tragikuma
VALUCH TIBOR Az életpálya tragikuma A kilencvenes évek elejétől - jelentők mértékben a kutatási feltételek kedvezőbbé válásának köszönhetően - nagy számban jelentek meg a második világháborút követő évtizedek magyar történelmét, annak részkérdéseit feldolgozó munkák. Ezeknek köszönhetően ma már többet tudunk a Rajk-perről és az ötvenes évek koncepciós pereiről, az ötvenes-hatvanas évek gazdasági folyamatairól, az 1956-os forradalom eseményeiről, a Kádár-korszak politikatörténetéről és a korszak politikusairól is. így történeti életrajz készül(t) többek között Maiéter Pálról, Aczél Györgyről, Nagy Imréről, Gímes Miklósról, Kádár Jánosról. Ezeknek a munkáknak a sorába illeszkedik Kövér György Losonczy Gézáról írott életrajzi monográfiája, ami nemcsak téma- választása, hanem módszertana és az életrajzi műfaj hagyományostól eltérő értelmezése miatt is megérdemli a figyelmet. A szerző a megszokott történetírói eszközök mellett bátran élt az összehasonlító filológiai elemzés, pszichohistória eszközeivel, így vált lehetővé számára az életpálya szinte teljeskörű rekonstrukciója. Kövér felfogásában a történelmi életrajz nem a politikatörténeti háttér kiegészítése a pályaképpel, hanem ennek éppen az ellenkezője. A részletes pályakép megrajzolása során a személyiség középpontba állítása révén az egyéni lét teljességét igyekszik megragadni, és ezen keresztül mutatja be a korszakot és annak társadalmát. A társadalom- történeti indíttatás következtében nagy gondot fordított arra, hogy részletekbe menően ábrázolja Losonczy Géza egyes pályaszakaszainak mikrotár- sadalmi hátterét. Az életrajz írója kutatásai során - talán nem túlzás - kivételesen szerencsés helyzetben volt, hiszen igen sok és sokféle forráshoz jutott hozzá. Munkájában támaszkodhatott Losonczy Géza és családja épségben fennmaradt magánirataira, igen gazdag levelezésére, az egykorú történeti forrásokra éppenúgy, mint a kortársak visszaemlékezéseire és életút-interjúira. A szép kiállítású, valamivel több mint négyszázoldalas kötet kronologikus rendben tárgyalja az érsekcsanádi lelkészcsaládban, 1917-ben született Losonczy Géza pályáját, akinek gyermekkorára rányomta bélyegét édesapja korai halála. Édesanyja és a család erőfeszítéseinek köszönhetően azonban elhárultak az akadályok a középiskolai és az egyetemi tanulmányok elől. Úgy tűnt, hogy a kor követelményeihez igazodó tisztes karrierépítés feltételei és lehetőségei adottak. Gimnáziumi évei végén és egyetemi tanulmányai kezdetén Losonczy is a „tisztes” polgári pálya kialakítására készült. Bár nyitottsága, széleskörű érdeklődése és az alkalmanként merevnek érzett iskolai, családi és társadalmi szabályok, elvárások elleni lázadásai időről-időre 80
