Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Valuch Tibor: Az életpálya tragikuma
megkérdőjelezték ezt. Elsősorban ezért kellett elhagynia a ceglédi gimnáziumot, így került a Hajdúságba. A sikeres hajdúböszörményi érettségi és a sikertelen Eötvös collégiumi felvételi után 1935 őszétől a debreceni egyetem magyar-francia szakára iratkozott be. Az életrajzban szemléletes kép bontakozik ki a harmincas évek kisvárosi és egyetemi társadalmának belső viszonyairól. Losonczy egyetemista évei alatt a dinamikus életvitelt kedvelő hallgatók közé tartozott. A különböző társas rendezvényeknek hosszú időn keresztül éppen úgy aktív résztvevője volt, mit az egyetemi közéletnek. Az Egyetemi Kör titkárságáról leköszönve hamarosan megtalálta az utat a Márciusi Front létrehozásában és a Tovább című folyóirat alapításában meghatározó szerepet betöltő baloldali - később kommunista párttaggá váló - egyetemi ifjúsági csoportosuláshoz. A „lélekcsere” és a gondolkodásmód gyökeres átalakulását a szerző igen árnyaltan mutatja be Losonczy Géza levelezése és a családtagok, a kortársak alapján. A neveltetés, a családi elvárások, az általa bírt tudás és az „egyetlen hiteles és tudományos” eszme ellentétei komoly személyes és családi konfliktust okoztak számára. Hiszen el kellett fogadtatnia családjával, hogy a saját döntése alapján egy olyan politikai csoporthoz és eszmekörhöz csatlakozik, ami a szépreményű karrier helyett bizonytalan időre a társadalmi perifériára kerülést eredményezi számára. Egyetemi évei végén egy szemesztert Franciaországban töltött. Hazatérése után, 1940 áprilisában az illegális kommunista mozgalomban való részvétele miatt őrizetbe vették, ahonnan négy héttel később szabadult. Időközben már - 1940 tavaszától - a Népszava újságírójaként dolgozott. Életét ebben az időben az illegális mozgalom és az ellenzéki alapállású publicisztika töltötte ki. Kövér György e korszak publicisztikájának - talán túl részletező - elemzése révén mutatja be Losonczy újságírói alapállását, gondolkodásmódjának fokozatos beszűkülését. Azt a folyamatot, amelynek során a teoretikus képességekkel nem rendelkező fiatalember egyre inkább hajlamossá vált a dogmatikus politikai szemlélet elfogadására. Losonczy Géza publicisztikáját ekkor és néhány évvel később, a Szabad Nép munkatársaként egyaránt az elvhűség, a doktrinerség és az éles logika jellemezte, de a finom csúsztatások és a metsző gúny alkalmazása sem állt tőle távol. Publicisztikai tevékenységét azonban másfél év után meg kellett szakítania, mert a kommunista mozgalomra nehezedő nyomás miatt 1942-ben illegalitásba vonult, amit csak 1945 elején adhatott fel. A háború után kialakuló, új demokratikus viszonyok között, az immár legális kommunista párt lapjának, a Szabad Nép szerkesztőségének munkatársaként folytathatta újságírói munkáját. Illegális múltja pedig folyamatosan felívelő politikai karriert nyitott meg számára. 1945-ben, 1947-ben és 1949- ben országgyűlési képviselő lett, 1946-tól az MKP majd az MDP Központi Vezetőségének póttagja, 1948-tól rendes tag, 1949-től a Népművelési Minisztérium államtitkára volt 1951-es letartóztatásáig. Ekkor - mint sokan mások - ő is a közreműködésével kialakított diktatórikus kommunista rendszer áldozata lett. Az 1945 utáni évek során Losonczy Géza is tagja lett „a feltétlen hívek seregének”, azoknak, akik messianisztikus hittel és megváltástudattal hajtották végre a „Párt” utasításait, feladva szellemi, politikai autonómiájukat, gyakran személyiségük integritását, akik lemondtak a kételkedés jogáról s az 81
