Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
Ill ÍROTTKŐ STÚDIÓ (a másikoldal) Izzadó homlok, tenyér, cserepesre száradt ajkak, savanykás testszagok, a kóláén száradó bugyik, a hőségtől remegő levegő az aszfalt fölött, a nyolcadik emeletről andalító zene csorog alá. Unalmas romantika. Eltökélem, hogy világgá megyek. Átbújok száradó ruhák alatt a kötél másik oldalára. Ott volt a remény. (képeslap Velemből) Ha felnézek tekintetem egy síkba kerül a Szent Vid vörössipkás tornyával. Ha felnézek, de nem teszem. Csak mintha. A fa alatt csendbe burkolódzva a potyogó alma nesze figyelmez, hogy a béke mögött dúl a létezés totális háborúja. (így múlik el) Te elől, én hátul. Te kettőt lépsz, én egyet. Lemaradok félúton. Lám így múlik el a világ és a szerelem. (fonixmadarak) Az egy szer mondható főnix-szavakat még elmondhatom-e lesz-e még tűz lesz-e még szó lesznek-e madarak akik elfütyülik a dalomat akik tíízzé szítják a vörös parazsat akik értik az egyszerigaz főnix-szavakat. (mint Xanthippé) Csak zsörtölődöm a konyhában, mint Xanthippé, aki fittyet hány a világmagyarázatoknak. Csak a sülő húsokat vigyázza, és az ágya melegét. Két sóhaja közölt pedig tudta nélkül is keringési pályára állnak az újszülött csillagok. (Pénelopé lányai) Pénelopé lányai szőjük ágytakarónk szerelmes szövetét: aztán, belefektetjük a magányt. (szemtől szemben) Ha az évgyűrűk engednek a szorításon, a koncentrikus körök közül kihull a fa. . Ha enged a szorítás, a téglák közül kihull a fal. Állhatunk egymással szemtől szemben.
