Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
De az elmúlt háborús hétköznapunkba belecseppent egy kis (fekete) humor is. így az egyik barátnőnk a Duna-parti romantika megszűnésével kapcsolatban azt találta mondani, hogy a romok jó turisztikai látnivaló lesz, amivel ide lehet majd csalogatni a külföldi turistákat, és már tervezgettük is, hogy milyen társasutazásokat lehetne szervezni. A második érdekesség pedig az volt, hogy az imént az ebédnél önkéntelenül is így szóltam:- Na akkor támadjunk! (Én természetesen, szerencsére csak egyszerű túrós gombócokra gondoltam.) Temerin, 1999. április 7. 1999. 04. 09. Tegnap volt Temerinben piacnap. Sok áru volt a polcokon, azt mondják, azért is, mert a múlt héten még az emberek nem igazán merészkedtek ki az odújukból. Aztán körül is jártam alaposan a piacot, és mivel nem szoktam csukott füllel és szemmel járni (és nem is akarok), akaratlanul is fültanúja voltam néhány beszélgetésnek. Azt mondja az egyik paraszt a másiknak, miután végighallgatta emennek a panaszát:- Ne izguljon szomszéd, majdcsak lesz valahogy. Olyan még nem vót, hogy sehogyse vót!- Hát igen szomszéd, de most majdnem úgy van ám, hogy sehogy sincsen!-Megkeményedtünk mi már az elmúlt időkben. Átvészeljük ezt is, amiben most vagyunk!- Hát igen. De én mégis ma reggel azt mondtam az asszonynak: ki azzal a nagy ágyás salátával! Mindet kivesszük, leengedjük az árát, és mindet eladjuk, nem lehet tudni mi vár ránk holnap! - mondta. Tovább sétálva találkoztam egyik régi ismeró'sömmel, aki az eljövendő' időkön elmélkedett:- Én már azt mondom, hogy most már fejezó'djön be ez az egész cirkusz minél előbb, hogy aztán újrakezdjünk mindent. De tudod ám, ahogy megszüntetik a háborús állapotot, meg fog indulni az infláció, és akkor tettünk rá igazán. Mert tudnod kell azt, hogy itt csak az él majd jól, akinek nincsenek különösebb igényei, aki megelégszik azzal, hogy van mit ennie, innia. Más szükséglete nemigen lehet! Egy harmadik ismeró'söm viszont szinte örül annak, ami történik, és abban reménykedik, hogy ettől majd már véget ér ennek a kormánynak a majd 10 éves önuralma!- Én csak attól félek, hogy ez az eszköz, amit a NATO használ nem a legmegfelelőbb. Mi lesz akkor, ha szétrombolják az országot, a vezetó'ség viszont marad. Mert akkor aztán rátett az egyszerű ember. Ä világ felénk se fog nézni, de eluralkodik majd a szegénység, a csempészkedés... - válaszoltam én.- De jó eszköz, egyedüli jó eszköz. És használni fog. - mondta ó'. Szerintem azonban még egyáltalán nem lehet tudni, hogy mi vár bennünket az elkövetkező' időkben. Egyelőbe még tart a háború a javából. Tegnap még arról írtam, hogy megsérült a harmadik híd, ma viszont azt hallottam, hogy az a harmadik már valójában a negyedik volt. (Az, amelyikre céloztak, és a légvédelem eltalálta, és valami lakónegyedbe csapódott be a rakéta.) A negyedik, mégpedig az, amelyik Temerint összeköti Újvidékkel. 747
