Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
csétlen tanárok, meg még ráadásul művészek, anyák, akik felelősek a gyermekeik életéért. Jó, hogy aggódnak. Ez is rettenetesen szomorú. És délután öt erős robbanás volt, az este meg szintén öt. Szia! A, szerda 1999. 04. 01. Tegnap jól kifáradtam, hiszen a benzinhiány miatt nem tudtam autóval menni a városba, gyalog kellett közlekednem (6-7 km egy irányba). Egy kicsit nyűgös is voltam, valahogy szerencsétlenül éreztem magam (nem tudom, miért; - ha-ha) aztán nem volt nehéz összevitázni a csajommal, akit már igen régen láttam, mert 60 km-re van tőlem, Péterrévén.- Menjünk ki Magyarországra? De, már ha költözök, ha elhagyom az otthonom, barátaimat, akkor én nem elégszem meg Magyarországgal. Szegénységben itthon is élhetek, legalább itthon vagyok. Én Svájcba akarok menni. Már háromszor voltam, jól tudok németül. - mondta a csajszi.- Hát, te soha semmivel nem vagy megelégedve. Ki se tudsz jutni az országból! Nincs vízumod! Kezdetnek nem jó Magyarország? Itt nem lesz mit ennünk. Én is értelmiségi vagyok, ráadásul mozgássérült, aki nem tud szántani, termeszteni. Egy hímes tojás, aki sokat költ, nagyobbak a szükségletei az egyszerű embernél - válaszoltam erre én. Szóval mindketten idegesek voltunk, és főleg tehetetlenek. Megbeszéltük, hogy most már azért a hétvégén találkozunk Temerinben (félúton), még ha ez lesz az utolsó autózásom is az életben. Csak nem tudom, meddig tud maradni, mert már lehet, hogy hétfőn dolgozik (általános iskolában pszichológus). Az igazgató nem szeretne szünetelni, mert aztán majd be kell pótolni a nyáron. Hát, ugye, szerintem ez teljesen lehetetlen, hogy ilyenkor dolgozzanak az iskolák. Ez azt bizonyítja, hogy falun azért az emberek még nem igazán veszik észre milyen is a helyzet valójában. Ott nincsenek bombázások, óvóhelyre való menekülés, élelmiszerhiány, a házimunkák végzése révén elterelődik a figyelem a helyzetről. Én viszont ma megint nem tudtam végigaludni az éjszakát nyugodtan, mert felébresztett egy óriási robbanás. Mint azt az imént megtudtam, Újvidék legrégebbi hídját rombolták le, amelynek körülbelül olyan pozíciója van a városban, mint a Margit-hídnak Pesten. Szinte a város szívében van/volt. Mindig forgalmas. Azért most megint azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a legjobb módszert választotta a világ a helyzet rendezésére! Újvidék, 1999. április 1., Nagycsütörtök, reggel Nemrég jöttem haza a városból. Ismét nem bírtam ki, hogy szemügyre ne vegyem a legújabb attrakciót: a lerombolt újvidéki öreg hidat. Tehát újra legyalogoltam a tizenvalahány kilométert (nincs üzemanyag, ezért nem mehettem autóval), már szinte nem is érzem a hátamat, hiszen még a tegnapi megerőltetést sem hevertem ki. Már nagyon fáradt vagyok, de estére még a barátomhoz is el kellene mennem, hiszen szegényke a beszolgáltatásoktól rettegve nem mer kimozdulni a házból, és már nagyon megviselte a ma739
