Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Beszédes Attila: Újvidéki napló
Az első hét eseményei: 1999. 03. 24. Mondhatom, hogy nem volt mindegy. Ötször lőttek, többek között itt a Hereskertben és Kliszán, ami tólem kb. 3 kilométerre van. Az emberek rohantak az óvóhelyre, mi nem mentünk sehova. Mindenhol sötét volt, de az áramot nem vették el, csak egy pillanatra, amikor már megírtam az e-mailt, és akartam küldeni, és mindent elfelejtett a számítógép. Nagyon nehéz telefonvonalat kapni, reméljük az Internet megmarad. Én még az este akartam menni a Klubba, de azért mégis elálltam. Sajnos még nem lehet tudni, hogy fognak fejló'dni a dolgok. Lehet, hogy ma este újra lesz bombázás. Reméljük, nem! Mindenesetre meg fogjuk inni a levét. Most majd körülnézek egy kicsit, mi történik az utcán. Az emberek nyilván vásárolgatnak élelmet, elemet a rádióba, gyertyát. Azért az éjjel, amikor még semmit se tudtunk, sok minden megfordult a fejemben. Csak rohangáltam a házban, a sötétben és vártam mi lesz. Az utolsó két bomba úgy megremegtette a falakat, hogy csak úgy szállt a por mindenfelé. Itt az emberek többsége már elég régóta szó szerint hülye. Megszokták a veszélyt, és készek a bosszúra. Primitívek, ami a legnagyobb baj, és el vannak butítva. (Tisztelet a kivételnek.) Ezért a gyenge idegzetűek és okosabbak már régen máshol vannak. (Csak én nem voltam katonaköteles.) Tehát az egyszerű emberek is mindenre készek, gondolom készek sokat tűrni. Most is divatosak a bombázással kapcsolatos vicceló'dések, senki se idegeskedik túlságosan. Én még egyelőre nem megyek sehova, habár már megvettük a lakást Szegeden. Nehezen hagyja el az ember mindenét, többek között öreg nagyszülei- met. Magyarországon nem kell félni - csak az árvíztől. (Ha-ha!) Ez biztos! (Nem is tudjátok milyen boldogok vagytok, ugye?) Sziasztok: A Most voltam az utcán. Pillanatnyilag is érvényes a légiriadó. Az emberek kint lézengenek az utcán, kezükben szatyorral. Sorok kígyóznak a pékek előtt, a többi üzlet zárva. Megijedtünk a gyógyszerek miatt, de már lehet késő is van. Üzemanyag szabad eladásban már nincsen. Az autók rohannak, és rendszerint bennük ül az egész család, gyerekestül, hátul ott a pokróc. (A szerb szomszéd, aki azelőtt viccelődve boldogan köszönt magyarul, most szerbül köszönt. Panaszkodik, hogy a horvátok az éjjel ünnepeltek, és most is Magyarország felől várhatjuk a repülőket. Üdvözlet mindenkinek. A, Újvidék 1999. 03. 25. Túléltük az elmúlt éjszakát is. Sokkal könnyebb volt mint az előző, több okból kifolyólag is. Egyrészt már volt tapasztalatunk az előző éjszaka után, és így nem lepett meg bennünket semmi, másrészt tegnap éppen ide nem is talált egy bomba sem, ami végül nem is volt olyan döntő tényező. Mert a 731
