Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola utópikus etatizmusa
mindig jobb, mint a kommunista párt központi bizottságának diktatúrája. Ez pedig abból fakad, hogy a monarchiában van egy - viszonylagos bár, de meta- historikus vonatkozásban is igazolható - értékmozzanat. A diktatúra, ettől eltérően, természete szerint csak átmeneti állapotként, nem pedig a politikai berendezkedés ideáljaként létezhet. E tekintetben az Eurázsia-ideológia nem szeplőtelen, sőt, túlságosan is telítődött korunk kóros affektusaival, érzelmi végleteivel. Megalapozottan vélhetjük úgy, hogy világunk az egymást váltó diktatúrák világa. Ennek azonban semmi szerepe nem lehet az ideális társadalmi rend meghatározásában. Szélsőséges etatizmusuk az ideális diktatúra sajátos utópiájának megfogalmazására indította az iskola képviselőit. Valójában ez nem más, mint napjaink politikai hangulatainak ideológiai vetülete. Etatizmusukból, valamint az államilag tökéletesen szervezett élet illúziójából következően szakítanak nemzeti-vallási gondolkodásunk hagyományaival, szakítanak a szlavofilekkel és Dosztojevszkijjel, ezáltal pedig - paradox módon - Oroszország európaizálásának és amerikanizálásának az útjára lépnek. Az Eurázsia-eszme hívei - etatisták. Akarják és éhezik a hatalmat, hívei az élet megszervezésének. Lévén konstruktivisták, igen erőteljesen jelentkezik gondolkodásukban a racionalizmus. Elhatárolódnak a misztikától, és teljesen idegen tőlük az eschatológikus várakozások hangulata. E jegyek az orosz lélek jelentős átalakulásáról árulkodnak, ami egyhen az orosz álmok feladását, egy sajátos európaizálás folyamatát is jelenti. Nyugat-Európára is igazán jellemző az államiság, a nacionalizmus, a hatalomvágy, a szervezés és konstruálás ösztöne, a racionalizmus és formalizmus, a misztikától, különösen az apokaliptikus misztikától való ódzkodás. Ez az Eurázsia-eszme paradoxo- na. A szembehelyezkedés Európával és az Ázsiához fordulás mit sem változtat az európaizálás belső lényegén. Az Eurázsia-eszme a pszichikusán új alkatú fiatal nemzedékre kíván támaszkodni. Egy letűnt kor bomladozó individualizmusa és formális liberalizmusa ellen folytatott ideológiai küzdelmében az igazság az Eurázsia-eszme oldalán van. Az individualizmus Európában is végnapjait éli, és nincs jövője. Azonban az individualizmus meghaladása nem jelentheti történelmi jelentőségének tagadását. Az európai individualizmusnak hasonló küldetése volt, mint a görög humanizmusnak. Az Eurázsia-eszme hívei hajlanak a Nyugat konstruktív-organizációs módszereinek az átvételére, ugyanakkor az individualizmusnak az emberi lélek fejlődésében betöltött szerepét nem értik. Az új nemzedék szakítása az orosz alkotó vallási gondolkodás hagyományaival részben egyházi konzervativizmusukban, részben a felszínes vallásgyakorlatban jut kifejeződésre. Az orosz vallási gondolat profétizmusa e nemzedék számára idegen maradt, annak grandiózus messianista reménykedéseit pedig nem élte át. Szellemileg e nemzedék a reakció bűvöletében él, képviselői az egyházban nyugalmat és rendet óhajtanak. A politikai, szociális, irodalmi reformgondolat, sőt, for- radalmiság náluk egyházi konzervativizmussal és klerikális reakcióval párosul. Magától értetődően mindez nézetvilágukat tendenciaszerűen jellemzi. Az eurázsiai katekézisből hiányzik az eschatológikus tudat, utópikus etatizmusuk is e hiányra vezethető vissza.3 A jövőre orientált eschatológikus keresztény tudattól idegen az a gondolat, hogy a jóságos és igazságos államnak győznie kell még itt ezen a földön, hogy az állam idővel elegyháziasodik, és 70
