Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola utópikus etatizmusa
maga lesz az Egyház. Ezzel szemben sokkal inkább valószínű, hogy az állam a császár és a leviatán martalékává válik, az antikrisztus birodalma lesz az állam. Ennek előképe maga a kommunizmus, melynek negatív vallásfilozófiái lényege az Eurázsia-eszme hívei számára nem kellőképpen feltárt. Isten Országa nem jelenhet meg államként formális vonatkozásban sem. Minden erővel az állam krisztianizációjára kell törekedni, de belülről, a társadalom és a nép krisztianizációján keresztül. Ezzel együtt az államot korlátozni kell, hogy megfékezzük a benne lakozó leviatánt, korlátozni kell az Egyház, a szubjektív személyiségjogok, valamint az alkotó szellem szabadsága által. Emellett küzdeni kell a társadalom abszolutizálása ellen is. Az államszerkezet dualizmusa és pluralizmusa jobban garantálja a szellem szabadságát, mint az állami monizmus. Azt kell gondolnom, hogy az újkori történelem folyamán kialakult államszervezet gyengülésének korába léptünk, ezzel egyidejűleg erősödőben van a társadalom és társadalmi szövetségek önszerveződése. A diktatúra és a cezarizmus a régi állam szétesésének szimptómáiként jelentkeznek. Ideológiai fejlődésük jelenlegi stádiumában az Eurázsia-eszme hívei inkább kifejezői a Dzsingisz kán féle tatár, ill. a németesen orosz- péteriánus imperialista eszmének, mint az orosz szellemi vágyálmoknak. Joszif Volockij közelebb áll hozzájuk, mint Nyil Szorszkij, Danyilevszkijt előnyben részesítik Dosztojevszkijjel szemben. A kor jellege hozta felszínre ezt a mozgalmat, megjelenése természetes és törvényszerű, amennyiben megfelel bizonyos oroszországi szubjektív várakozásoknak. Ennek ellenére, uralmi pozícióra, még inkább szellemi uralomra nem törhet, mivel csak egy évtized hangulati terméke, igaz, egy olyan évtizedé, amely szembeállította magát minden más évtizeddel. Azonban meg kell végre szabadulnunk az évtizedek hipnózisától. E gondolkodók érdemeként tudható be, mindenekelőtt, hogy Oroszország és az orosz nép méltóságát igyekeznek öegbíteni egy olyan korban, amikor egyes, magukat patriótának valló oroszok az országot és népét gyalázzák. Az Eurázsia-eszme pozitív politikai szerephez juthat, azonban ehhez meg kell szabadulnia az utópia csábításaitól, az etatizmus kilengéseitől, a pártdiktatúra gerjedelmétől. Oroszország új nemzedéke realistább, prózaibb és kevésbé utópikus gondolkodású, mint az Eurázsia-iskola tagjai. Az Eurázsia-eszme hívei fejlődésben vannak, és köreikben különböző irányú elmozdulások várhatók. Figyelnek arra, ami Oroszországban történik, ez erős oldaluk. Forradalom utáni nemzedékük mentes a régi doktriner ideológiáktól. Azonban hajlamosak arra, hogy veszélyes egyenlőségjelet tegyenek a jelenvaló és a kívánatos közé, és hogy szem elől tévesszék a szellem szabadságát annak vonatkozásában, ami szükségszerűnek tűnik számukra. Szigethi András fordítása 71
