Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola utópikus etatizmusa
az irodalom felülről történő' irányítására, amint az a kommunista ideokrácia részéről tapasztalható. Pedig az állam - történeti korszakoktól függetlenül - alkalmatlan arra, hogy feladatai és módszerei tekintetében akár az Egyház, akár a szabad alkotó szellem helyébe lépjen. Az állam - természetéből fakadó viszonylagossága következtében - korlátokat feltételez önmagával szemben, elvi vonatkozásban korlátokat szabnak számára a szubjektív személyiségjogok és a szervezeti kötöttségeket nem tűrő alkotó szellem szabadságigénye. Az állami abszolutizmus olyan pogány eszme, melynek gyökerei az ősi keleti és antik római hagyományban eredeznek. A kereszténység szellemi korlátokat szab az államnak, és kizárja az állam hatalmát az emberi lélek, a szellemi élet és az emberi alkotás felett. Egyedül Istent illető dicsőítésre nem tarthat számot egyetlen császár sem, vélje bár hatalmát ideokratikusnak vagy teok- ratikusnak. Az emberi lélek többet ér a világ minden császárságánál. Az ember több, mint az állam. Nem látom, hogy az Eurázsia-eszme hívei védelmeznék az emberi szellem szabadságát, amelyet most minden oldalról veszély fenyeget. Ok is majdnem olyan mértékben kollektivisták, mint a kommunisták vagy a legszélsőségesebb jobboldali monarchisták, ők is hajlanak a kollektívum abszolút primátusának és személyiség feletti uralmának az elfogadására. Az emberi személyiséget militáns módszerekkel kényszerítenék a monofon gondolkodásra. Innen származik gondolkodásuk ortodoxális pátosza, hisz az effajta pátosz mindig abból ered, hogy a személyiséggel szemben a kollektívumot tisztelik az alkotó energiák forrásaként. Ebből következik idegenkedésük a személyiséghez - sohasem a kollektívumhoz - kötődő prófécia iránt. Formális vonatkozásban sok hasonlóságot mutatnak napjaink francia tomistáival, akikre szintén a szélsőséges ortodoxia, a szocializációs, antiro- mantikus, racionalista, formalista és konstruktivista beállítottság jellemző. Az organizációs és szocializációs törekvések pátosza náluk nem is annyira orosz, mint inkább római, ill. latin vonás. Vallásfelfogásuk, melyre a vallás szociális-szervező és formális, inkább történeti, mint szellemi értelmezése jellemző, szintén erősen emlékeztet a rómaiak vallásról alkotott felfogására. A szubjektív személyiségjogok, melyek abszolút jelentőséggel bírnak az állam relativitásával szemben, igen csekély mértékben lelkesítik az Eurázsia-eszme híveit. A személyiség szabadságáról csak azért ejtenek szót, hogy elejét vegyék azoknak a támadásoknak, amelyek ez ügyben érhetik őket. A gyakorlatban viszont nincs ellenükre korlátozni a vallásszabadságot a katolikusok esetében. Az Eurázsia-eszme ihletője a kollektívum, a tömegek mozgása. Ennek pátosza azonban nem szellemi, inkább naturalisztikus természetű. Az állam nem az abszolút szellem evilági megtestesülése, mint ahogy azt Hegel, ill. a rómaiak gondolták. Az államnak megvan a földi küldetése, a hatalom szakrális valóságát a kereszténység is elismeri. Azonban az állam sohasem felel meg tökéletesen küldetésének, mindig esendő, mindig teret enged magában a vadállat uralmának. Leviatan, a szörnyeteg birodalma nem csak a monarchiákban nyilatkozik meg, jelen van a demokratikus és szocialisztikus berendezkedésű államokban is. Egy olyan párt vagy vezető réteg diktatúrája, amely az igaz ideológia hordozója, nem más, mint a kommunistáktól származó ideológiai kópia. Azonban látnunk kell, hogy egy párt diktatúrája még keservesebb dolog, mint egy személy diktatúrája. Mussolini diktatúrája kevésbé elviselhetetlen, mint fasiszta suhancok diktatúrája. Lenin diktatúrája még 69
