Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Magyar-magyar párbeszéd
egyáltalán nincs mód arra, hogy jugoszláviai magyar kulturális személyiségek Magyarországra látogassanak. Kárpátalján, amelyet részben elpusztított az árvíz, és ahol szintén elmaradt a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak érvényesülése, ugyancsak kedvezőtlenek a körülmények a magyar-magyar párbeszéd várható eredményeinek kibontakozása számára. Ukrajnában, főként az ország nyugati vidékein, erősödőben van az ukrán nacionalizmus, és a kárpátaljai magyarságnak az elmúlt néhány esztendőben folyamatosan iskolai oktatásának, kulturális tevékenységének szűkítését kellett tapasztalnia. Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában vannak csupán olyan politikai viszonyok, amelyek jótékonyan befolyásolják a dialógust: ezekben az országokban azonban alig több mint harmincezer őshonos magyar, vagyis a kisebbségi magyarságnak csupán egy százaléka él. Végül a magyar-magyar párbeszéd lehetőségeire kihat az összeurópai és ezen belül a közép-európai viszonyok alakulása. Magyarország kétségtelenül erősebb pozícióba kerülhet a dialógus szervezésében, ha teljes jogú tagként tud elhelyezkedni az európai integrációban. Ez azonban éppen a regionális konfliktusok felerősödése következtében lehet, hogy nem következik el a számunkra kívánatos időn belül. A térség európai uniós befogadása viszont még bizonytalanabb: Magyarországnak, Lengyelországnak, Csehországnak, Szlovéniának vannak esélyei, később - ha a Meciar által okozott válságból ki tud emelkedni - Szlovákiának is lehetnek esélyei, Romániának és Horvátországnak azonban ennél jóval kevesebb esélye van, Jugoszláviának, Bulgáriának és Ukrajnának pedig szinte semmi sincs. Márpedig a kisebbségi magyarság döntő többsége ezekben az államokban él. Az is meglehet, hogy az utóbbi országok ismét arra a lejtőre kerülnek, amely a nyugati csatlakozás helyett keleti irányba fordítja őket. A jugoszláviai háború aktivizálhatja Oroszország most szunnyadó geopolitikai hagyományait és szándékait, elvégre Oroszország ma is nagyhatalom, és egy konfrontációs helyzetben még inkább úgy fog viselkedni, mint egy nagyhatalom. A magyar-magyar párbeszéd tere ezért jelenleg nem igazán kedvező, ami nem jelenti azt, hogy nem kellene törekedni ennek a párbeszédnek a minél teljesebb kibontakozására. A dialógus „szélárnyékos” helyzete alighanem a múlté, hajózni mindazonáltal viharosabb tengereken is kell és lehet. Itt mutatkozik meg igazán a navigátorok: a kormányosok hozzáértése és művészete. Párbeszéd az emigrációval A magyar-magyar párbeszéd folyamata a jelek szerint intézményesülni fog, és ebben a folyamatban a Kárpát-medencében élő magyar közösségek - sokak reményei szerint - hatékonyabban érvényesíthetik majd érdekeiket és törekvéseiket. A nyugati világban élő magyarsággal kialakított párbeszéd azonban ma is akadozik, holott ezt a dialógust nem korlátozzák politikai kényszerűségek (mint éppen most a jugoszláviai magyarokkal fenntartott összeköttetéseket), legfeljebb a nagyobb távolság, ami persze minden hatékonyabb kommunikációt nehezebbé tesz, és az ismerethiány, amely különös módon ma is meglehetősen általános, annak ellenére, hogy egy évtizeddel vagyunk a rendszerváltozás után, mikor is mindkét fél: a hazai és a nyugati 666
