Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Magyar-magyar párbeszéd

telenül változó mozgás jelenti, amely a szomszédos országok politikai viszonyai között tapasztalható. A párbeszéd ügye bizonyos mértékig ki van szolgáltatva a szomszédos kormányzatok és politikai rendszerek akaratának. A velünk szomszédos országok politikája az ott éló' magyarság kezelésének tekintetében is eltér egymástól: van ország, amelyikben javul, és van, amelyikben romlik a magyar kisebbség helyzete.

Romániában az 1996-os kormányváltozás nagy reményeket ébresztett az ott élő mintegy egymillió-nyolcszázezres magyarság helyzetének rendezése iránt, az utóbbi években mindazonáltal kiderült, hogy erre megnyugtatóan nem lehet számítani. A román politikai elit - a kormányzó pártok oldalán is - hallani sem akar az erdélyi vagy székelyföldi magyarság önkormányzatáról, és ellenáll a magyar nyelvű állami egyetem eszméjének, holott az egyetem felállítása (pontosabban helyreállítása, hiszen 1940-tól 1958-ig Kolozsváron folyamatosan működött magyar egyetem, először a Ferenc József, majd a Bolyai Tudományegyetem) a romániai magyarság mindenképpen érvényesítendő kívánságai közé tartozik, és ebben a budapesti kormánynak és' a hazai civil szervezeteknek is támogatniuk kell az erdélyi magyar törekvéseket.

Szlovákiában - és ezt magyar szempontból is nagy eredménynek kell elkönyvelni - megbukott Meciar posztkommunista-nacionalista rendszere, és a magyar párt kormányzati szerepvállalásával út nyílt az ottani magyarság alapvető követeléseinek teljesítése előtt. Magyar területi vagy kulturális autonómiáról azonban ott sem esik szó, sőt arról sem, hogy a magyarságnak az elmúlt négy-öt esztendőben ellehetetlenült kulturális intézményrendszerét fel lehetne támasztani. Ennek a rendszernek a korábban jól működő intézményei tönkrementek - szinte megszűntek a szlovák nacionalista kormányzás éveiben, és a tavaly bekövetkezett politikai változás, a magyar pártok kormányzati szerepvállalása után sem következett be megnyugtató fordulat. A komáromi és a kassai magyar színház együttesen kevesebb állami támogatást kap, mint az eperjesi ukrán színtársulat (holott a szlovákiai magyarság létszáma az ukránok vagy ruszinok létszámának többszöröse), a nagyhagyományú szlovákiai magyar társadalmi és kulturális szervezet: a Cse- madok pedig éppen az utóbbi időben volt kénytelen - költségvetési támogatás híján-felszámolni apparátusát, és lemondani arról, hogy megrendezze a márciusban esedékessé vált, hosszú évtizedek óta fenntartott kassai Kazinczy Ferenc Nyelvművelő Napokat.

Leginkább aggasztó a helyzet természetesen a Vajdaságban, ahol a magyar kulturális intézményrendszer ugyancsak tetemes károkat szenvedett az elmúlt évtizedben, és a szemünk láttára zajló háború a maradék intézményi rendszert is szétverheti. És noha nincs jele annak, hogy Milosevics kormánya északon is „etnikai tisztogatásokat” készítene elő, nem lehetetlen, hogy a vajdasági magyarság egy része a menekülést választja. Egyszer már (1944) szereztek tapasztalatokat az „etnikai tisztogatás” balkáni módszerei felől. Mindenesetre a vajdasági magyar kulturális intézményrendszer nagyrészt szüneteltetni kénytelen működését, a háborús helyzet miatt alig működnek az iskolák, szinte egyáltalán nem jelenik meg a Magyar Szó című újvidéki napilap, és időnként hírek érkeznek arról, hogy a magyar kulturális élet képviselői zaklatásoknak vannak kitéve a hatóságok részéről. Természetesen

665