Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola utópikus etatizmusa
miféle megnyilvánulási kísérletét. Ez a következetes monizmus vezet az állam abszolutizálásához, az államról, mint az igazság, az igaz ideológia földi megvalósulásáról alkotott elképzeléshez. E gondolkodók ezt nem teok- ráciának, hanem ideokráciának nevezik. Az ideokrácia a kiválasztottak vezető rétegének uralmát jelenti, azon vezető rétegnek az uralmát, amely az igaz ideológia, az állami ideológia hordozója. Formális vonatkozásban ez nagyon hasonlít a kommunizmusra. A kommunizmus szintén ideokrácia, egy olyan szelektált vezető réteg uralma, amely igényt formál az igaz kommunista ideológia, a proletár eszme hordozójának szerepére. Eszmetörténeti szempontból az ideokráciában felismerhető Platon államának utópiája. Platon tökéletes állama abszolút despotizmus (türannia). Az a vezető réteg, amely az igaz Eurázsia-ideológia hordozójaként kívánna megjelenni, éppen ilyen platóni típusú, „filozófusok” által irányított köztársaságot hozhatna létre (természetesen az új nemzedék ifjú titánjai - azok is, akik korábban bölcseletről nem is álmodtak - mind ilyen „filozófus” szerepben tetszelegnének). Platónnak a legkiválóbbak uralmáról szóló arisztokratikus ideája örök és igaz értékek hordozója, azonban a tökéletes állam - historikus vonatkozásban oly produktívnak bizonyult - platóni utópiája a személyiség leigázását és a szabadság elfojtását jelenti. Ehhez képest Arisztotelész Politikája a tökéletlen államról szóló tanításával megkönnyebbülést és felüdülést vált ki. Úgy tűnik, a jó szabadságához a rossz bizonyos fokú szabadsága is hozzátartozik. Hiszen Isten a szabadság jegyében és nevében engedte meg a gonosz létezését a világban. Az orosz kommunizmus létéből az a történelmi tanulság következik, hogy az élet egészét átható tökéletes állam megalkotására irányuló törekvés istenkísértő és hazárd vállalkozás. Nyíltan be merem vallani, hogy lelki szemeim előtt a tökéletlen állam képe lebeg, több igazságot vélek benne felfedezni, mint a tökéletes államban. Az élet minden területét befolyása alá vonó tökéletes állam hamis utópiája valójában az Isten Országával kapcsolatos keresztény várakozások szekuláris szurrogátuma. Monizmus csak Isten Országában lehetséges, csak az Isten által megváltoztatott és megtisztított új ég és új föld világának lehet sajátja. Az óvilágban az államot korlátozni kell, mivel tökéletes állam nem létezik, ugyanis az állam tökéletessége annak meghaladását és megszűnését feltételezi. így érvényben marad az a dualista igazság, mely szerint az emberi természet gyarló és esendő, de az emberi személyiség szabadságra rendeltetett, annak tudására, hogy megkülönböztesse a valót attól, aminek lennie kell, amire elhivatott. Az állam legyen erős, de ismerje önnön korlátáit. Az igazi ideokrácia megvalósíthatatlan, csak Isten Országában válik megvalósíthatóvá. Ateokrácia is megvalósíthatatlan, a történelem megmutatta a teokratikus csábítások hamisságát. Az Eurázsia-eszme híveinek igazuk van abban, hogy egy kiválasztott vezetői struktúrára kívánnak támaszkodni, de utópikus etatizmusukból kiindulva arra a hamis és veszélyes elképzelésre jutnak, hogy az ideokratikus államnak magára kell vállalnia az élet egészének, vagyis a kultúra egészének a megszervezését, a gondolkodás, alkotás, az emberi lelkek irányítójának a szerepét, mely utóbbi valójában az Egyházat illeti meg. Ugyanakkor a kommunista állam is ezeket a feladatokat vindikálja magának, önértelmezésében úgy szerepel, mint Egyház, egyházi funkciókat vesz át. Az eurázsiai orientációjú ideokrácia szintén igényt formál 68
