Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Kilián László: Kártyaszeánsz

hunyorít: félálom és pihenés. Nézd az egészet, amikor a részt választja: részeg álom a keresztút melletti árokban. És látod-e, ha az egész magába fordul. Mahatma tudása az utóbbi. De azt tanítja, hogy minden nép - talán mindenki egyenként is - birtokosa a tudás egy darabjának, meghallotta a kinyilatkoztatásokat a „történeten kívüli” tudásról. Ez a hunyorgó félálom-pihenés. A részből belelátni az egészbe. A tükörszilánkba nem az esendő' emberiséget „belenézni” (nézni, míg mindent - számos konkrétumot - bele nem képzeltem), hanem észrevenni és semmi másra nem figyelmezni, csak a szilánkban feltáruló teljes tükörre, melynek tört darabkája ez a szilánk. Ha figyeltél a tükörre, nagy sokára belenézhetsz, de most se magadra nézz. Mögéd és mélyen a tökörégre: színe színtelen. Ezen az égen láttam a sárga, a szarvas, a zöld és a kentaur esó'felhó't. A Nap ragyogott, mégis elsötétült a tükörég fényes korongja. Nem a négy felhó'tól borult be a föld, mely árnyék volt rajta, port hozó szél miatt veszett homályba. A tigris kénje a koskígyó sójával, aztán ezek a sárkány réz-oxidjai és a kentaur foszforának keverékével bomlanak bele - sötét, ámyéktalan színnel - az égtükör királyvízébe. Forralni kell az egyesülésig. Az alkimista műhelytükör rendeltetése ezt a kísérletet végbevinni: kelet sárkányának gyógyfogát a nyugat test- és tudathasadásos vízföld kosának adni, tigrisét pedig rákapatni a kentaúr édes húsára. Keverni a főzetet, keverni, míg rész a rész.- Bennem is minden kevereg otthonadó anyám, a füst vagy a tea, Novalis vagy Mahatma, ha ágyba nem bújtatsz, ültőhelyemben alszom el - motyogtam, de ő folytatta a kentaurok erejével, hősiességével. Éneklő hangon ecsetelte a tigris szerencséjét, hogy áldozata a kentaur, mert az áldozat közelebb van az anyánál, ha van bátorságod elfelejteni.

Ezt szelíd dalolásban fejtette ki, ezért aztán, ami ébren megriasztott volna, a nézet agresszivitása értetlenül hagyott, úgy most teljes nyugalomban, hovatovább tehetetlenül és messziről hallottam szavait.

657